4.fejezet ~ NaRa

Miután RiSa kiment elnyúltam az ágyamon és egy ideig a plafont kémleltem. Majd miután elég erőt vettem magamon elkezdtem átöltözni a szokásos pizsamámra, ami egy topp és egy rövidnadrág, ami tényleg nagyon rövid. Miután átvedlettem megint az ágyamra ültem elkezdtem gépezni a laptopomon és közben énekeltem a Hitomi Wo Tojite című japán dalt. Halk kopogás törte meg a csendemet, de nem foglalkoztam vele, énekeltem tovább. Lassan nyílt az ajtó én pedig fel pillantottam, de nem hagytam abba az éneklést. Négy kíváncsi szempár kukucskált be s kitágultak mikor meglátták hogy vagyok felöltözve.
-Bocsi!-csapódott be az ajtó, mire eldőltem úgy nevettem.
-Ez az alvós szerkóm ti beteg egyedek!-vinnyogtam úgy röhögtem.
-Akkor nem baj ha látjuk?-kiabált be ByungHun.
-Nem.-visítottam.
-Mondtam te majom!-rúgta be az ajtót ChangHyun és megszeppenve állt meg az ágyamnál. Szemeimet megforgatva böktem az orrommal az ágyam szélére.
-Mit akartok?-hajtottam le a laptopomat és rájuk néztem.
-Csak hallgatni akartunk...-ült le mellém ByungHun nagy szemekkel.
-Tudtok ti is énekelni, hallgassátok egymást.-húztam össze a szemeimet.
-Ne legyél olyan gonosz!-duzzogott ByungHun.
-Mi okom lenne kedvesnek lenni?-néztem rá.
-Megyek kajáért...-sóhajtott ChangHyun s kiment. Én ByungHun-ra sandítottam ő pedig oldalra döntötte a fejét.
-Te is kopj le!-böktem felé orral.
-Nem!-vont vállat.
-Pedig én élvezném...-húztam össze a szemeimet.
-Régen nem ilyen voltál.-csücsörített.
-5 vagy 6 éves korunkban láttál engem utoljára. Szóval nem! Akkor tényleg nem ilyen voltam!-fújtam fel az arcom ahogy arra vártam mikor lép már le.
-De mégis ilyen voltál.-nevetett fel és össze nyomta az arcomat hogy kijöjjön a levegő. Ekkor lépett be RiSa a sarkában pedig ChangHyun. Meglepetten pislogtak ránk. Elütöttem ByungHun kezét és lerúgtam az ágyról, mire nyekkent.
-Ha tudnád hogy milyen vagyok és voltam, nem érnél hozzám !-fintorogtam utána és felnyitottam a laptopot. Utálom ha hozzám érnek, anélkül hogy én engedélyt adnék rá! SangWook azt mondta hogy ezen dolgoznunk kell, mert nem lesz jó ha leütök egy rajongót mert meg érintett. Pedig nekem tetszik az ötlet, hogy aki hozzám ér megütöm.
-Ha hozzá érsz, bánt.-kuncogott fel RiSa és beengedte Ricky-t is.
-Én hozzád ülök!-kuporodott fel Sky ágyára és onnan nézte ahogy Byunghun felkászálódik a padlóról.
-NaRa! Nem tudom hogy hol vannak a csokijaid...-nézett rám RiSa nagy boci szemekkel. Kitágult pillákkal keltem fel és kinyitogattam az összes szekrényt ami a szobánkban volt és feltúrtam. De sehol nem volt! Kirongyoltam a konyhába és ott is mindent áttúrtam és nem volt semmi! Egyre nagyobb pánikkal kerestem, berohantam a fiúk szobájába, vagyis csak Niel és ChangJo szobája volt de akkor is! Niel egy szál alsógatyában pislogott rám ahogy végigtúrtam a szekrényüket majd kirohanok. Bementem MinSoo-ék szobájába is, de sehol sem volt. Vissza rohantam a szobánkba és a mobilomért ugrottam az ágyra és gyors tárcsázón hívtam a menedzsert.
-HOL VAN A CSOKIM?!-kiabáltam pánikosan a telefonba.
-NaRa! Nyugi! A főnökség azt gondolta meg leszel nélküle, hogy minden rendbe jött...-nyugtatott-De viszek neked!
-De kell a csokim!!!-visítottam szinte és egyre hangosabban beszéltem.
-Öt perc és ott vagyok!-mondta és lerakta a telefont, de mielőtt megtehette volna hallottam ahogy beindítja a motort. Eldobtam a mobilomat az ágyra és még egyszer végigtúrtam a szekrényt. Lassan éreztem hogy pánikrohamom lesz így Risara néztem hogy vigye ki innen a fiúkat. Tág szemekkel pislogott vissza, ő még nem látott így és teljesen lesokkolt. ByungHun rángatott ki mindenkit én pedig az ágyamra ültem és szorongattam a párnát. Tényleg nem sokra rá megérkezett SangWook három nagy szatyor csokival és bezárta maga mögött az ajtót ahogy bejött. Magához húzott és megölelt. Remegtem teljesen.-Nem semmi sem történni!-nyugtatott és dörzsölte a hátamat. Ő tudja egyedül hogy miért vagyok ennyire háklis a csokira és hogy miért kapok pánik rohamokat. Ő az egyedüli! Senkinek nem mondom el és ez a cég szerint pont jó reklám! Minden csokiról én fogok a rajongók eszébe jutni, hogy mindig van nálam. Rengeteg édesség fotózást terveztek velem. Nagy hülyeség az egész! Lassan lenyugodtam és ahogy nyugodtam meg, elaludtam. Fél álomban éreztem ahogy befektet a paplan alá és betakar. Lekapcsolta a villant és kivitte a tálcákat, majd megint bezárta az ajtót. S végül mély álomba szenderültem. Álmaimban megint azon a játszótéren jártam ahol az egész történt.