5. fejezet ~RiSa

Csak pislogtam mikor Byunghun kihúzott a szobából. Húsz percig állhattam az ajtó előtt amikor észhez tértem, a nappaliba mentem és leültem a kanapéra. Csak néztem magam elé. Nara csoki imádata rosszabb mint gondoltam. Megráztam a fejem, talán még arcon is csaptam magam, hogy kicsit felrázzam magam, viszont a gondolataim egyből átkalandoztak valaki másra. Minsoo nem tudott nyugton hagyni, végül döntésre jutottam, mivel eszembe jutott, ami a szerződésünkbe volt. Nem szabad egy fiúhoz sem közel kerülnöm, mert nagy bajban leszek. Hűvösen kell vele viselkednem, mert az már a debütálásunkat is megkérdőjelezheti, én pedig nem azért voltam gyakornok lassan öt évig, hogy ne debütáljak. Ez az, nem tántoríthat el semmi sem az eredeti célomtól. A konyhába mentem, készítettem egy teát majd kimentem arra a két négyzetméternyi erkélyre ami volt a dormhoz. Egy órája lehettem kint a hideg éjszakában mikor valaki mellém sétált.
- Miért nem alszol már? - kérdezte Changjo és a hátamra terített egy pokrócot.
- Nem tudok. - válaszoltam a kezemben tartott bögrét bámulva.
- Nara? - faggatott tovább.
- Ilyennek még soha nem láttam. Megijedtem tőle. - szorítottam összébb a kezem a bögre körül. Ilyenkor látszódik igazán, hogy én vagyok a fiatalabb.
- Mióta ismeritek egymást? - ennek így nem lesz jó vége.
- Mióta idekerültem a céghez, de ha már itt tartunk, csak hogy én is kérdezzek. Van valami oka annak, hogy kifaggatsz? - most már ránéztem és...ismerős volt az arca, de nem tudom honnan. Próbáltam felidézni, hogy honnan, de nem sikerült. Ekkor keservesen felnevetett és rám emelte tekintetét.
- Nem emlékszel rám? - kérdezte halkan, hitetlenkedés csengett hangjában. Azt hiszem most tényleg elrontottam valamit.
- Sajnálom, de... Nem. - lehajtottam a fejem.
- Choi Jonghyun. - mutatott lomhán magára. Ekkor már valami rémlett. Megerőltettem az agyam és azonnal megvilágosodtam.
- Aztaa.. - olyan hévvel öleltem magamhoz egykori legjobb barátom, hogy majdnem elestünk.
- Jézusom, RiSa. Megfulladok! - de mondandójával ellentétben nem akart elengedni. Elhúzódtam tőle és összeborzoltam a haját. Csak mosolyogtam rá. Tudom, hogy ezt utálja a legjobban.
- Naaa! - nyavalygott és próbálta az eredeti helyzetébe visszalapogatni a haját.
- Miért nem szóltál hamarabb? - vontam kérdőre hirtelen én.
- Bevallom őszintén, nekem is időbe telt felismerni téged. A vöröses-barna haj és a tetoválások nem könnyítettek a helyzetemen, de sikerült. - nevetett zavartan. Hát igen, kiskorom óta rengeteget változtam.
- De ugye tudod, hogy mindent el kell mondanod, ami addig történt, míg nem találkoztunk. - nevettem rá.
- Hát, próbálkozok majd. - mosolygott vissza.
- Mi az, hogy próbálkozol?! Tedd, vagy ne tedd a dolgokat, de sose csak próbáld! - ezt az egyet igazán megtanultam az évek során.
- Tényleg sokat változtál. - nézett rám nagy szemekkel. Ekkor valaki megköszörülte a torkát, mire egyszerre az ajtó felé kaptuk fejünket.
- Bocsánat, hogy megzavarom az idilli pillanatotokat, de mindkettőtöknek aludnia kellene már! Így is elég keveset tudunk pihenni. - dorgált meg Minsoo, de valahogy ez inkább a helyzetnek szólt mintsem nekünk, vagy egyáltalán nekem, de úgy látom leaderem helyett leaderem lett.
- Megyünk! - szólalt meg Changjo. Elvettem a korlátról a bögrémet és a pokrócot összébbhúzva magamon csoszogtam be a melegbe.
- Egyáltalán hogy juthatott eszetekbe ilyen hülyeség, hogy tél elején kimentek éjszaka, ráadásul RiSa kabát nélkül. - nézett rám szúrós szemekkel.
- De.... - Changjo azonnal belekezdett, de leintettem.
- Hagyd! - néztem felé. - Megtisztel az aggodalmad, de nem vagy az apám. A legközelebbi pedig a pasim lehetnél, de mivel nem ezt a posztot töltöd be, hanem tulajdonképpen a barátom sem vagy, így még az aggodalmad sem tud nagyon izgatni. Tudok magamra vigyázni, azért mert fiatal vagyok még nem kell pesztrálni Oppa! - az utolsó szót megnyomtam. Sosem szerettem, ha csak azért viselkedtek velem lenézően, mert fiatalabb vagyok. Hátat fordítottam neki, Changjo kezébe nyomtam a pokrócot és elindultam a szobánk felé. Halkan osontam az ágyamhoz, gyorsan átöltöztem a pizsamámba, ami egy atléta volt meg egy rövidnadrág. Bebújtam az ágyamba és végül csak elnyomott az álom. De aztán éjfélkor felriadtam.