7. fejezet ~RiSa

A mostani testemmel tértem vissza a kicsi kori énemhez, amikor a baleset történt.

~Az egyik pillanatban még vígan beszélgettünk az autóban a szüleimmel és Changjo-val. Éppen úton voltunk a vadasparkba, amit már hetek óta terveztünk. Appa éppen egy viccet mesélt, amin mindenki nevetett. Ekkor viszont Appa nem figyelt az útra és ekkor megtörtént a baj. Egy szembe jövő autó pont rosszkor előzött és belénk jött. Könny szökött a szemeimbe. Changjo-val való találkozásom ekkora nyomott hagyott volna bennem. A puszta vér látványa miatt már kezdtem rosszul lenni. Öklendezve álltam arrébb, miközben a rendőrök, a mentők és a tűzoltók a helyszínre értek. Még hat autó belénk ütközött, így lebénult a forgalom, de én hétévesen mit tudhattam erről, sőt, még a következő években sem tudtam mi történt. Gyorsan pörgött le szemeim előtt életem ezen szakasza, és minden úgy ahogy történt. Mintha életem filmjét néztem volna. Egy pillanattal később már egy másik részletet láttam. Changjo kicsiként jött be hozzám a kórterembe bekötözött fejjel. Kicsiként is imádni való volt. Egy rajzot tartott a kezében, felém nyújtotta én pedig elfordultam tőle. Nem emlékeztem rá. Könnypárás szemmel néztem tovább a történéseket. Csendben sírdogálni kezdett, majd az anyukája kivitte tőlem. Később azt mondták neki, hogy kómába estem, így nem tud velem beszélgetni. Hozzám orvos járt be nap mint nap, hogy előhozza valahonnan az emlékeimet, egyedül csak egy névre emlékeztem sokáig. "Choi Junhyung". Majd láttam magam, amint a nevelőotthonban egyedül ülök a sarokban és egy lapra írom fel ezerszer ezt a nevet~

Mint egy rugós baba, olyan hévvel ülök fel az ágyon. Megdörzsölöm az arcom, ekkor észreveszek valamit magam mellett. Hogy kerül ide egy csoki? Ráadásul pont a kedvencem? Nara a saját ágyán fekszik és alszik. Kibontom a csokit, török belőle egy csíkot és a másik oldalamra fordulva elnyammogom, majd próbálok visszaaludni, és reménykedem, hogy nem onnan folytatódik az álmom, ahonnan abbahagytam.

A szokott időpontban kelek, már ébresztő sem kell. Amint kikelek az ágyból kicsit megrázom magam, mire eszembe jut az álmom, de már valahogy nem fáj. Gyorsan felöltözök és elindulok futni, már bevett szokás. Míg Nara itthon reggel tornázik én futni megyek, így békében töltjük azokat az órákat, míg fel nem rázódunk. Igaz a fiúkkal való osztozkodás miatt érdekesebb a történet, de gondolom Nara sem zavartatja magát. Hamar visszaérek és egyből elmegyek zuhanyozni. Gyorsan felöltözöm jó meleg ruhákba, szeretem a telet és a hideget, de nem korán reggel. Fázósan rázkódom meg miközben a nappaliba sétálok ahol a fiúk Nara-t nyálcsorgatva bámulják. Rájuk is szóltam, de Byunghun válaszolt félvállról, így a konyhába mentem reggelizni. Egy pillanatra megtorpantam, ahogy megláttam Minsoo-t félmeztelenül a konyhában. A tegnap esti beszólásával nem tett rám jó benyomást, így csak még jobban fog menni az ignorálása. Odasétáltam a konyhaszekrényhez, kivettem a bögrém és öntöttem bele kávét majd inni kezdtem egyáltalán nem figyelve a mellettem tevékenykedőre. Amint megittam a kávét a bögrémet a mosogatóba tettem és benéztem a hűtőbe. Fancsali arccal nyúltam az egyetlen gyümölcsért, ami az alma volt. Egyet haraptam a bele és kisétáltam a helyiségből. Már csak a jelenléte is irritál....

Legalábbis próbáltam ezt bebeszélni magamnak, de attól még nagyon haragszom rá. És ha én valakire haragszom, nem engedek a huszonegyből.