Visszavitt minket SangWook a dormba és elém állt.
-Azt szeretné a cég hogy pszichiáterhez járj, legalább amíg
egy kicsit dolgozunk azon hogy ne üss le mindenkit.-húzta a száját. Látszott
hogy nem tetszik neki sem a dolog de hát ezt a „parancsot” kapta.
-Nem megyek dili dokihoz!-fordultam el tőle és be indultam a szobába, de elkapta a
csuklómat. Maga felé fordított én pedig összeszűkített szemekkel néztem.
-Be kell menned! Ez nem jó hogy egyből pánik rohammal
kezdesz, mikor egy kis változás van! S hogy mindenkit agyon akarsz csapni, az
sem egészséges!-cseszett le-Ne játszd mindig a kemény csajt!
-Nem megyek be!-mondtam határozottan-És ha neked nagy teher
vagyunk, adj át minket másik managernek.-mondtam fagyosan-Vagy ha csak velem
van bajod, akkor majd én átmegyek.-fordultam el tőle.
-NaRa!-kiabált rám.
-Nem számít!-mondtam megint csak fagyosan és elléptem tőle.
Levettem magamról a piros förtelmes Mikulásos pulcsit és a hátamra kaptam a
bőr dzsekimet.-Majd jövök.-mondtam keserűen és kiléptem az ajtón. Egy ideges
káromkodás hagyta el Sangwook torkát én pedig megindultam valamerre. Ezt a
környéket nem ismerem, így csak az ösztöneimre hagyatkozom, és arra megyek,
amerre éppen eszembe jut. Visszamenni? Na, az már egy keményebb menet lesz!
Ahogy haladtam hallottam, hogy SangWook kiabál utánam és elkezdett futni.
Elkapta a kezemet és nem engedett tovább menni.-Engedj el!-rántottam meg a
kezemet.
-Nem mehetsz!-parancsolt rám.
-Ezt fogalmazd át!-adtam neki lehetőséget a változtatásra. Tudja,
hogy a parancsolgatás nálam nem jön be, így inkább megköszörülte a torkát.
-Ne menj el! Kérlek!-nézett nagy szemekkel én pedig
elfintorodtam. Mindig így néz ha aggódik én pedig nem szeretem, sőt utálom ha
miattam aggódik bárki is.
-Mennyiszer kellene mennem?-morogtam miközben azt hittem,
menten epét fogok köpni.
-Csak olyan húsz esetleg harminc alkalomról van
szó!-csillantak fel a szemei.
-Hogy mennyi?!-akadtam ki.
-De ha jól mennek a dolgok akkor talán lehet belőle faragni
egy keveset.-nézett rám bűnbánóan.
-Utállak!-morogtam és összeszorítottam az állkapcsomat.
Miért ver engem az Isten azzal, hogy agykúrkászhoz kell, járjak?! Boldogan
mosolyodott el és felkapott, s vidáman sétált be velem a házba. Senki nem értette,
hogy most mi történt, s legszívesebben én is közéjük tartoznék. Fintorogva
néztem mindenkire, majd SangWook letett és a vállába bokszoltam.
-Ezt most megérdemeltem…-dörzsölte a karját.
-De még mennyire!-vicsorogtam és kivonultam a szobánkba.
RiSa és Changjo elaludtak az ágyon én pedig bedőltem az ágyamba úgy ahogy
voltam és elaludtam.
Másnap reggel ugyan olyan gyilkos kedvvel ébredtem és csak
úgy sütött rólam a kegyetlen gyűlölet.
-Mi a baja?-nézett Changjo a többiekre.
-A managere azt mondta hogy ne nagyon menjünk a közelébe,
mert kitekeri a nyakunkat.-tartott szemmel Minsoo.
-Ha még egy szót szólsz te debella, esküszöm hogy kitépem a
nyelved.-vicsorogtam rá és eltrappoltam mellette. Beviharzottam a fürdőbe és
magamra zártam az ajtót. Megfogtam a csapot és a tükörbe néztem. Az erőm éreztem,
hogy lassan elhagy.-Nem akarom...-suttogtam magam elé. Tudom hogy nem vagyok
könnyű eset de nem vagyok pszichikai eset! Miért kell nekem agykurkászhoz
mennem? Miután megmostam az arcomat, visszamentem a szobába és átöltöztem. Nem
sokra rá jött hozzám SangWook.
-Indulhatunk?-kérdezte.
-Nem…-mondtam üres hangon, mire sajnálkozó pillantással
felelt. Elmentem mellette és felvettem a kabátomat és beültem a kocsiba. Az út
csendesen és némán telt. Legalább is nekem, mivel ő próbálta megtörni a
hallgatásomat.
-Kérlek viselkedj rendesen!-mondta mikor leállította a
motort és rám nézett. Üres tekintettel néztem magam elé. Egy sóhajjal szállt ki
a kocsiból és engem is kiszedett, s bekísért egy épületbe.-Nagyon sok ember jár
pszichiáterhez Korea-ban. Nem te vagy az első idol sem.-meg sem szólalva néztem
el róla ő pedig sóhajtott-Menjünk.-motyogta és át akarta karolni a derekamat
mintha beteg lennék, de elléptem tőle, s megint csak sóhajtott és elindult
befelé. Csak a cipőm kopogása tudatta vele hogy követem. Más neszt nem adtam.
Megállt egy ajtó előtt és rám nézett.-Várj meg itt.-kért majd bement az ajtón.
Neki dőltem az ajtóval szemben lévő falnak és magam elé meredtem majd nyílt az
ajtó és behívott. Bementem s az ajtó melletti falnak dőltem neki. Nem szeretek
egy idegennel kettesben lenni egy helységben.
-Jó napot Miss Park!-mosolygott rám a férfi. Magas, fekete
haja bozontosan állt, mosolya pedig ész bontóan szexi. Bólintottam felé egyet
üdvözlés képpen ő pedig Sangwook-ra nézett.
-Mondtam hogy nehéz menet lesz…-nyögte.-Kint
megvárlak!-akart puszit nyomni a homlokomra mire elfordultam tőle. A
pszichomókus csak állt, én pedig vele
szemben voltam a falnak dőlve.
-Tegezhetlek?-kérdezte, de reakciót nem kapott rá-Gyere
beljebb. Nem harapok.-mosolygott rám.
 |
| ~Dr. Yoon Jonghoon pszichiáter~ |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése