15. fejezet ~RiSa

Mikor megmutatta Nara azt a zenét amit írt, valami jó érzés lengett körbe. Megint éreztem azt a pezsgést amit ezelőtt éreztem. Visszamásztam az ágyamra és befeküdtem a takaró alá. Pár percig feküdtem a sötétben a plafont bámulva rájöttem, hogy ez így nem fog menni, mert egész nap aludtam. Halkan kikeltem az ágyból és kiindultam a nappaliba, és meglepődve konstatáltam, hogy már nem fáj annyira a lábam. Magamhoz vettem egy takarót és a kanapéra telepedtem. Bekapcsoltam a tv-t és megint csak kapcsolgattam a csatornák között, végül találtam egy csatornát amin éppen egy drama ment, így hamar becsatlakoztam a cselekmény szálba, és mivel legalább két részt leadtak belőle, így egy darabig nem unatkoztam, de miután vége lett megint tovább kellett kapcsolnom. Találtam egy másik csatornát, amin kb egy két és fél órás filmet adtak. Végül csak elnyomott az álom a takaróba bugyolálva. A hajnali félhomályban ébredtem, de nem nyitottam még ki a szemeim. Halk, de annál gyorsabb lépteket hallottam, ami egy pillanatra megtorpant, majd lassan, szinte osonva felém jön. Próbáltam úgy tenni, mint aki alszik, és a meglesőm el is hitte, hogy én még alszok, mert végig simított arcélemen, majd suttogva megszólalt.
- Olyan gyönyörű... - eddig csak tippeltem, de most megtudtam, ki is az, akivel perpillanat egy levegőt szívok, annyira közel hajolt arcomhoz. Majd megcsapott Minsoo jellegzetes illata. Még végigsimított hüvelykujjával szemem alatt, orromon, majd végül alsó ajkamon, amibe beleremegett a szívem. Szakadozva levegőt vettem, mire azonnal elkapta arcomtól kezét. Lassan nyitogattam pilláim, és megláttam, hogy hatalmas szemekkel nézett rám, de mégis mosolygott. Álmos mosolyra húzódtak ajkaim, mire ráeszmélt mit is tett, azonnal felállt s guggolásából és a konyha felé sietett. Fázósan, de most már vigyorogva húztam magamon összébb a takarót, és mivel nem tartottam értelmét visszamenni a szobába, így maradtam a helyemen, csak az erkélyre sétáltam és megvártam a napfelkeltét. Gyönyörű, mint mindig. Amíg a szemeim a narancssárga égbolton legeltettem, észrevettem, hogy valaki csatlakozott hozzá. Minsoo jött ki mellém félmeztelenül egy gőzölgő bögrével kezében.
- Meg fogsz fázni.. - suttogtam neki, de még mindig csak a felkelő napot figyeltem.
- Szerintem semmi közöd ahhoz, hogy én mit csinálok. Amúgy is, ez az én gondom, ne akarj mindenkinél okosabb lenni. - flegmázott velem. Megmosolyogtatott, hogy úgy válaszolt mint én akkor, mikor ő szólt rám.
- Azért majd ha beteg leszel, mondhatom, hogy én megmondtam? Ne válaszolj, költői kérdés volt. - kint hagytam a hidegben, de még csak a vállára terítettem a takaróm. A konyhába mentem és öntöttem a bögrémbe kávét és az asztalnál ülve elkortyolgattam, majd indultam be a szobámba, de ekkor hallottam, hogy Minsoo hapcizik. Félhangosan felnevettem, mire egy haragos morgás volt a válasz. Belépve a szobába a szekrényemhez léptem és kivettem az aznapi ruhámat, csak nem kellene megint egésznap pizsamában lennem. Kivettem egy cicagatyát és egy bézs színű nagy kötött pulcsit, amiben még elfért volna három belőlem. Belebújtam a ruhákba, lófarokba kötöttem a hajam, és mire kész lettem, már mindenki fent volt.
- Mióta vagy te fent, hogy már fel vagy öltözve? - kérdezte kómásan Nara.
- Azóta, hogy láttam feljönni a napot. - mosolyogtam rá és kiléptem a szobánkból. Pont akkor lépett be Sangwook, így két lépésből mellettem termett és karjaiba zárt. Néha tényleg olyan érzés, mintha a bátyám lenne, most is olyan jó meleggel volt, annak ellenére, hogy kint mínusz körüli volt a hőmérséklet.
- Jó reggelt tücsök. - nyomott egy puszit a fejem búbjára és bekísért a kanapéra.
- Hogy van a lábad? - kérdezte lágyan.
- Most egy kicsit jobban. - mosolyogtam rá.
- Ugye tudod, hogy holnap mennünk kell kontrollra vele? - sorolta tovább.
- Ne is emlegesd, de tudom. - bokszoltam lazán a vállába.
- Na és mi van azzal a sráccal, a kórházból? - tudtam, hogy erre is rá fog kérdezni.
- Semmi, jóképű, vicces, nem tudom, hogy lehetne-e belőle valami. Tudom, hogy erre voltál kíváncsi. - nevettem fel, és ő is csatlakozott.
- Na hát akkor nem is zavarlak tovább, de azért szólj, ha lesz valami, inkább tőlünk tudjon meg a cég valamit, mint a médiából. - komolyodott el a hangja.
- Tudom. - hajtottam le a fejem.
- Azért ne szomorkodj. - csipkedte meg kicsit az arcom.
- Pont hogy jó kedvem van. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. - kacsintott és magamra hagyott.
A nagy kavarodásba, amiben a fiúk és Nara készültek hirtelen eltűnt. Minsoo-t hallottam párszor hapcizni, míg készültek, de már inkább nem szóltam semmit, és feltűnt valami, amire azonnal nem jöttem rá. Majd leesett, Minsoo került, de jobban mint általában, szinte egyáltalán nem láttam, csak hallottam, hogy hol hapcizik, de inkább nem is szóltam már semmit. Majd megtudja, ha lázasan fekszik az ágyában. Hirtelen lecsendesedett minden, amikor csapódott az utolsó ember után a bejárati ajtó. Hirtelen a magány kezdett nyomasztani, majd eszembe jutott, hogy van egy könyv, amit már vagy három hónapja nem tudtam tovább olvasni a tizedik oldaltól, így előkerestem a régen forgatott könyvet, újra a kanapéra telepedtem és tovább olvastam a több mint háromszáz oldalas könyvet.