Elmosolyodtam ezen a megszólalásán. Ha tudná hogy én viszont
harapok, nem hiszem hogy ilyen kedvesen közeledne felém. Meg sem mozdulva
támasztottam a falat, nehogy eldőljön.
-Hát akkor maradj ott ha úgy tetszik.-mosolygott tovább-De
ha nem bánod én leülök!-s ezzel a mondattal huppant a foteljába-Nem fog fájni
abban a cipőben a lábad?-döntötte oldalra a fejét, kíváncsian. Jó próbálkozás
doki! De velem nem lesz olyan egyszerű dolga mint a többiekkel, ha én nem
akarok megszólalni, akár mellettem akár táncra is perdülhet, akkor sem fogok
megszólalni.-Jól mondta a manager-ed, nem leszel egy könnyű eset.-kuncogott és
valamit írt a noteszába-Viszont ha nem akarsz megszólalni, akkor tovább fog
tartani a kezelés. Sokkal tovább!-mutatott egy nagy kört a kezeivel. Szemeimet
megforgatva, nyugtáztam magamban hogy ő sem teljesen komplett.-Legalább valami
féle reakciót kapok.-lelkendezett-Szóval ezt az egy órát.-nézett az
órájára-Némaságba burkolózva fogjuk eltölteni? Hát ha te nem, akkor majd
beszélek én.-vont vállat. Hamar eltelt az az egy óra, s elég sok mindent
megtudtam róla. Szeret focizni és már elég rég óta ebben az épületben
praktizál. Sok olyan betege volt mint én, úgy értette hogy idol. Fel is sorolt
nekem néhány nevet, persze megígértette velem hogy nem mondom el senkinek. Ami
elég vicces, mivel meg sem szólaltam.-Akkor holnap megint
találkozunk!-mosolygott rám és megint firkált valamit. Elém lépett és
kinyitotta nekem az ajtót én pedig kisétáltam rajta. Sangwook amint
megpillantott felpattant akár egy nikkelbolha. Némán mentem el
mellette.-Elnézést!-lépett mellé az orvos.
-Hogy ment?-kérdezte aggódva. Én leültem tisztes
távolságban, de úgy hogy halljam mit mondanak. Úgy csináltam mintha zenét
hallgatnék.
-Ahogy mondta „Nem lesz egy könnyű menet.” Nem szólalt meg
egész idő alatt, viszont néha kaptam egy kis reakciót. Láttam hogy figyel és
tudja mit mondok. Néha megértés sugárzott a tekintetéből, néha pedig teljesen
mintha más felé járna.
-Igen! Mindig ezt csinálja ha olyat kell tennie amit nem
akar.-nyögte.
-Mindig?-döntötte oldalra a fejét-Mióta ismeri?
-10 éves kora óta.-mosolyodott el Sangwook-Mikor az iskolába
vittem és az egyik tanára azt mondta neki hogy ne üljön az ablakba, csak azért
is oda ült! Utána pedig büntetést kapott. Ő büszkén és tudattal viselte a
büntetését, mivel azt tette amit akart és helyesnek látott. Onnantól hogy a
tanár próbált vele kedves lenni, ő csak elment mellette és nem foglalkozott
vele. Mintha a hölgy nem is létezne. Mikor jelentették nekem az esetet, nem
akart róla beszélni. Így addig hallgatásba burkolózott amíg fel nem adtam hogy
kiszedem belőle. Tudja mi történt vele?-tért vissza a valóságba.
-Igen tudom, de ezt majd tőle szeretném hallani ha nem
bánja.-mosolygott a férfi felém.
-Oh, rendben.-bólintott én pedig nem akartam többet hallani.
Ténylegesen bekapcsoltam a zenét és hátra döntöttem a fejemet. Elbambulva
néztem a falat. Végig akart simítani SangWook az arcomon én pedig már csak az
érintésnél elütöttem a kezét és felállva mentem ki. A kocsi mellett állva
vártam hogy kinyissa az ajtót, én pedig beszálltam. Mikor vissza értünk a
dormhoz, kiszálltam és a leghalkabban mentem be. Láttam ahogy mindenki a próbán
van, RiSa pedig még mindig alszik, így bementem a szobánkba és a táskámat
ledobva mentem a pincehelyiségben kialakított tánc- és konditeremhez. Becsuktam
magam mögött az ajtót és a vállamra vettem az akusztikus gitáromat. Egy füzet
és egy tollat magam mellé gyűjtve egy diktafon társaságában.
~Hullócsillagként kívánlak téged, szerető szíved hiánya
teljesen felemészt. Lüktető érzésként vesztettem el a fejem mikor csak rád
gondoltam, hozzuk kérlek helyre azt ami köztünk volt…~
Énekeltem a szavakat miközben gitároztam. Mintha csak ömlene
belőlem az egész, akár egy folyó ami egy gátat tört át és próbálja behozni amit
eddig kihagyott. Miután befejeztem a dalt, kinyomtam a ketyerét és hátra
döntöttem a fejemet. Mély lélegzetet véve néztem az üres teremre, mikor valaki
belépett.
-Te itthon vagy?-nézett rám döbbenten ByungHun.
-Nem.-morogtam és összeszedtem a cuccaimat. A helyére raktam
a gitáromat és elmentem mellette. Bementem a szobánkba és ledobtam a cuccaimat
az ágyamra.
-Szia.-mosolygott rám RiSa.
-Jobban van a lábad?-kérdeztem miközben egy új fehérneműt
vettem ki a szekrényből.
-Igen, egy kicsit.-forgatta a bokáját, persze csak úgy hogy
ne fájjon neki-Te hol voltál?-nézett az ágyam felé ahol a diktafon és az üres
mappa feküdt egy tollal.
-Lent a pincében.-vontam vállat és kimentem zuhanyozni.
Magamra zártam az ajtót még mielőtt valaki be akarna jönni megmosni a hátamat
és beálltam a forró zuhany alá. Csak úgy égette a bőrömet és ahol elérte ott
vörösre színezte azt. Akár a rák jöttem ki a kabinból és a hajamat megszárítva
mentem vissza. RiSa a diktafonomat fogva ült az ágyamon és hallgatta a dalt
amit írtam.-Hogy tetszik?-zavartam meg mikor megint vissza akarta kapcsolni.
-Melyik lesz a rap részem?-csillogtak a szemei. Pilláimat
megforgatva mentem és leültem mellé.
-Amit rappeltem te liba.-mosolyogtam rá és kivettem a kezéből
a diktafont. Bekapcsoltam újra a dalt és gyorsan leírtam a szöveget egy
papírra. Egy „R” betűvel jeleztem hogy melyik az ő része és a kezembe vettem a
másik gitáromat. A gitár húrjai jártak az ujjaim alatt, különböző hangokat
kiadva és elkezdtem énekelni. Elkapta a ritmust és mikor ő jött elkezdtem
dobolni a gitáron, a nyelve pedig csak úgy pörgött és lökte ki a szavakat. Egy
mosollyal az ajkamon gitároztam és ütöttem az ütemet, majd véget ért a dal.
-Imádom!-pattogott ülve én pedig felnevettem. Miután visszakúszott
az ágyára, leraktam a gitárt és bebújtam az ágyba. Behunytam a szemeimet és
próbáltam úgy tenni, mint aki nem is létezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése