6.fejezet ~ NaRa

Álmaimban ugyan az a tömött játszótéren voltam, a hinták maguktól jártak s az arcomba csapott a szél. Féltem... Egy alak állt mellettem és hiányos rothadt fogsora kivillant ahogy rám vigyorgott.
-Elfelejtetted a csokit!-kezdett sípoló hangon nevetni.~
Gyorsan ültem fel, lihegtem és teljesen megizzadtam. Ahogy körbe pillantottam láttam ahogy RiSa alszik. Egy sóhajjal az ajkaimon vettem ki három tábla csokoládét az egyik szatyorból és miután betakargattam RiSat és a keze mellé raktam a kedvenc csokiját, kiosontam. Már mindenki aludt én pedig hogy kicsit lenyugodjak kimentem az erkélyre. Neki támaszkodtam a korlátnak és kibontottam az egyik tábla csokit és majszolni kezdtem. Éreztem hogy a hűvös szél ráfagyasztja a bőrömre az izzadtság cseppeket. Furcsán szép a ma éjjel. Lehunytam a szemeimet és próbáltam kitisztítani az elmémet. Rengeteget szenvedtem a pánik rohamok miatt, s azt hittem mára már elmúlt. Ahogy vissza tartottam a lélegzetet kinyitottam a pilláimat, láttam ahogy a pára lassan elszáll az ajkaim közül.
-Olyan mint ha cigiznél.-kuncogott Changhyun.
-Annak töményebb lenne a füstje.-motyogtam.
-Jobban vagy?-állt mellém.
-Nem kellene aludnod?-fintorogtam.
-Nem az én leaderem vagy, így nem mondhatod meg mit tegyek.-nevetett fel.
-Nem is akarom megmondani hogy mit tegyél.-haraptam a csokiba.-RiSanak se mondom meg mit csináljon...-vontam vállat.
-Hmm.-gondolkozott el-Na mindegy, jobban vagy?-tette fel megint a kérdést.
-Igen...-sóhajtottam.
-Nem kicsit beparáztattál mindenkit.-vakarta zavartan a tarkóját. Felé nyújtottam a csokim, mire zavartan tört belőle.-Köszönöm.
-Bocs hogy látnotok kellett...-fintorogtam-Szívesen,
-Nem kell mindig erősnek lenned.-vont vállat.
-Ne lelkizzünk, mert nem bírom a nyáladzást...-fintorogtam megint, mire nem szólt semmit, csak bólintott. Rá sandítottam ő pedig rám mosolygott.-Fura egy gyerek vagy te áll maknae...-sóhajtottam.
-Honnan...?-pislogott értetlenül.
-Ahogy minden leader, én is kaptam mindenkiről feljegyzéseket és tudnivalókat.-vontam vállat.
-MinSoo is...?-akadt ki-Hát ez szívás!-duzzogott be, mire el nevettem magam, erre pedig ő is elmosolyodott.
-Igen ő is...-kuncogtam még mindig, ritkán nevettet meg bárki is.
-Szépen nevetsz.-állapította meg-Na menjünk aludni!-csapta össze a tenyereit-Most automatikusan megfogtam volna a vállad és betolnálak, de féltem a kezeimet, túlságosan hiányoznának...-nézegette a kezeit.
-Jól teszed!-mentem el mellette és felé dobtam a második tábla csokit ami nálam volt-Ne unatkozz.-kuncogtam és vissza mentem a szobába. Vissza feküdtem a helyemre s az éjjeli szekrényre tettem a csokimat s be fordulva aludtam vissza.
Másnap reggel korán keltem mint mindig és lementem a konyhába. Főztem magamnak egy hatalmas bögre kávét s bementem a nappaliba. Minden reggel aerobikkal kezdem a napot, s amiatt mert össze lettem zárva néhány buggyant agyúval, nem fogom elhanyagolni magam. Bekapcsoltam a televíziót és vissza mentem a szobába felvenni egy macskanadrágot és egy melltartót, mert hát azért adjuk meg a módját. Vissza mentem és elkezdtem edzeni minden érzékemet kikapcsoltam és csak az edzésre koncentráltam. Ahogy végeztem megint mindenki mögöttem állt nagy tág szemekkel. Byunghun szája sarkában egy mosoly bujkált.
-Hogy ti mindig rosszkor vagytok rossz helyen!-háborgott színészien RiSa.
-Én a jókor vagyok a jó helyen.-vont vállat egy vigyor kíséretében Byunghun.
-Te sosem voltál jókor jó helyen.-kapcsoltam ki a tv-t és bele ittam a kávémba.
-Ez nem igaz és te is tudod!-húzta össze a szemeit mikor rám nézett.
-Kellene?-húztam az agyát.
-NaRa...!-mondta ki a nevemet, mire fel nevettem.
-Az a nevem, ne koptasd!-mentem el mellettük be a fürdőszobába zuhanyozni.