9. fejezet ~RiSa

Mosolyogva szállok be a kisbuszba Ricky és Changjo közé. Kb tíz perc mire megérkeztünk majd lifttel mentünk fel a másodikra. Hárman besétáltunk a terembe, míg Nara tartotta az ajtót, majd a mögöttünk jövő L.Joe előtt becsukta az ajtót amin a két fiú jót nevetett. Átvettem a magassarkúmat amit még a dormban készítettem be, mikor megláttam, hogy Nara abba jön. Ebben is gyakorolnunk kell a táncot, akár tetszik, akár nem. Odasétáltam a hifihez, persze a cipősarkam kopogásától zengett az egész terem, hozzá csatlakoztattam a telefonom és elindítottam az egyik zenét amire van koreográfiánk. Az egész lejátszási listában csak a közös számaink vannak, amire táncolunk. A táskámból kivettem egy lazább felsőt, háttal megálltam a fiúknak és gyorsan átvettem a kötött felsőt arra amit hoztam.
- Ez gyors volt. - ámuldozott Ricky.
- Szóval néztél?! - elé sétáltam és a szemeibe néztem.
- H..háát. Talán. - közelebb léptem hozzá. - Igen! Most jó?! - hisztizett be.
- Nem haragszom érte. - nevettem hangosan fel mikor elléptem tőle. Kifújta a bent tartott levegőjét.
- Nagyon ijesztő tudsz lenni. - rogyott le a kanapéra.
- Ez még semmi! - néztem rá, majd ahogy elindult a következő zene Nara mellé álltam és elkezdtünk táncolni. 5-6 zenét végigtáncoltunk mikor belépett a csapat többi tagja.
- Letelt a fél óra! - szólalt fel L.Joe mikor Nara ránézett.
- Mondtam én valamit? - válaszolt és a táskájához sétált. A többiek is bejöttek, majd a tánctanár is és elkezdtük ugyanazt mint tegnap. A mutatott lépéseket kicsivel nehezebb volt visszaadni, a magassarkú gátolt benne egy kicsit, mivel eléggé el vagyok szokva tőle, és azért a járás és a táncolás csak nem ugyanaz. Viszont az sem segített abban, hogy valaki lyukat égetett a hátamba a tekintetével, hátrafordultam és Minsoo meglepett arcával találtam szembe magam. Mikor már vagy egy órája táncoltunk kezdett fáradni a lábam, hát tényleg elszoktam tőle. Végre kaptunk tíz perc pihenőt, amit ahogy kimondtak én úgy zuhantam szinte a padlóra. Changjo egyből mellém jött.
- Jól vagy? - nézett rám ijedten.
- Persze. - mosolyogtam rá, de ahogy hozzáértem a lábamhoz fájdalmas grimasz ült az arcomra.
- RiSa, ez nem játék! - szólt rám Changie.
- Tudom. - szisszentem fel, de a cipőmet le nem venném. Ha valamit, ezt az egyet megtanultam, mert ha egyszer leveszem, már nem vehetem vissza, de nincs nálam a táncoscipőm.
- Gyere. - emelt meg barátom, akire rámosolyogtam, de csak rosszallóan megcsóválta a fejét. Leültetett a kanapéra és a kishűtőnkből hozott egy palack vizet és a lábamra tette, aminek pont semmi értelme nem volt, igaz valamennyire hűtötte a lábam. Megfogtam azt a kezét amiben a a palackot tartotta és ránéztem.
- Nem kell.
- Dehogynem! - kirántotta a kezét az enyémből és visszarakta a palackot. Hirtelen a tánctanár robbant be a terembe, így kénytelen voltam lábra állni. Már egy fokkal jobb volt a helyzet, így az elkövetkező fél órát kényelmesen bírtam, de az utána lévő fájdalmasan telt. Egy hangos reccsenést hallottam és már csak a padló túlzott közelségét éreztem a hátsómon, és égtelen fájdalmat a bal bokámban.
- Még hogy nem kell. - ismételte Changjo amit mondtam és segített felállni.
- Csak vigyél az öltözőnkbe. - morogtam neki, és én magam indultam el kifelé magammal húzva őt is. Tudom, hogy mindenki minket, de főleg engem bámul, de pont nem érdekel most.
- Akkor úgy látom, megint tartunk egy szünetet. - közelebb jött SoRa, de elhessegettem a kezét. Tovább indultam, de ekkor Minsoo elállta a utam.
- Innentől átveszem. - szólt Changjo-nak, de rászóltam, még mielőtt megtenné.
- El ne merj engedni! - ekkor ránéztem Minsoo-ra - Neked meg nem kell a segítséged! - villámokat szóró szemekkel és Changjo-val az oldalamon bicegtem ki az ajtón.
- A folyosó végén van az öltöző, csak segíts eljutni oda. - motyogtam.
- De neked orvos kell. - segített a közlekedésben, de csak járta a magáét.
- Először egy szék kell és jég. - összeszorítottam az állkapcsom, mert rosszul léptem. A fél perces utat öt perc alatt tettük meg, ahogy beértünk lehuppantam az egyik közelebbi székre és már vettem is le a lábamról a cipőt. A megdagadt bokámra Jonghyun már hozta a jeget és óvatosan hozzányomta. A fájdalomtól és a hirtelen csípős hideg érzésétől összerezzentem. Hogy lehetek egyáltalán ennyire szerencsétlen? Arcom elé raktam mindkét kezem és a falnak döntöttem a fejem.
- Ennyire fáj? - nem válaszoltam. - Na jó, ez hülyén hangzott.
- Úgy. - nyögtem fel, mikor kissé arrébb tolta a jeget.
Tíz perc múlva Sangwook rontott be az ajtón.
- Mi történt? - lihegte. Folyton csak rohangál, és legtöbbször miattam.
- Megbicsaklott a bokám, és reccsent is, de semmi bajom. - emeltem meg a lábam és lábra álltam, hát nem kellett volna. Ahogy felálltam egyből Sangwook karjaiba estem.
- Na jó, irány a kórház! És nincs apelláta! - a karjaiba kapott, mint a hercegnőket szokás és kivitt a kisbuszhoz, beültetett az anyósülésre, beült mellém és indultunk is, miután beöveztem magam.