8. fejezet ~ NaRa

Miután végeztem egy vastagabb macska nadrágot magamra húztam és egy piros mikulásos pulcsit, amit még SangWook-tól kaptam régen. Felvettem hozzá egy fekete magassarkút és a piros villódzó ördög szarvaimat.
-Csinos vagy.-mosolygott rám Niel és elpirult.
-Köszi.-mosolyogtam rá féloldalasan-Pedig utálom a pirosat.-fintorogtam, a szín miatt.
-Miért utálod?-pislogott rám értetlenül MinSoo.
-Szerintem vadító szín.-vont vállat Byunghun és leült az asztalhoz a reggelijével.
-Szerintem csúnya és nem kicsit útszéli szín.-fogtam már megint a kezem néhány tábla csokoládét-De ha már a Mikulás ilyet hord, nem vehetek fel kéket.-sóhajtottam-Pedig a kék Mikulás jobban tetszene.
-NaRa-nak mindegy mi, csak kék legyen.-jött be RiSa-A csoki mániája egyenlő nagyságban van a kék mániájával.-mosolygott rám, én pedig vissza rá.
-Nem tehetek róla hogy az a kedvenc színem.-vontam vállat és kibontottam az egyik tábla csokit.
-Te már reggel is csokival kezdesz?-pislogott hatalmasakat ChunHee.
-Alig eszik rendes kaját.-röhögött fel RiSa -Örülhetünk ha csokit eszik.
-Nem értem miért...-motyogta Changhyun.
-Régen rendesen evett...-motyogta most Byunghun.
-Jaj hagyjatok már!-forgattam meg a szemeimet-Inkább öltözzetek mert próbálni kell menni!-mentem vissza a szobába a táskámért, abba pedig vagy tíz tábla csokit beraktam. Ma nem fogok átöltözni próba előtt, jó lesz ha gyakorlok a magassarkúban való táncolásra is. RiSa jött utánam és ahogy pakolt be a táskájába, eszébe jutott a tábla csoki a szekrényén.
-Te raktad...-mutatott az édességre.
-Bocs a tegnapiért.-mondtam fél vállról pakolás közben.
-Nem mondod el hogy mi volt ez tegnap, ugye?-bizergálta a táskája cipzárját.
-Nem.-vettem a táskám a vállamra és felé fordultam-Felejtsd el a tegnapit.-borzoltam össze a haját ahogy elmentem mellette. Sangwook kopogott be hozzánk én pedig be invitáltam. Végig nézett rajtam és elmosolyodott.
-Nem hittem volna még hogy meg van ez a pulcsi.-ölelte meg a vállamat.
-Boldog Miki-t.-mosolyogtam rá és az arca elé dugtam a kedvenc csokiját.
-Neked is.-kuncogott-Jobban vagy?
-Ja.-vakartam meg a tarkómat-De a cég legközelebb ne akarja eldönteni helyettem hogy mi kell nekem és mi nem...-sandítottam rá.
-Cserkész becs szó!-tett x-et a szívére.
-Nem is voltál cserkész!-nevettem fel és a mellkasára csaptam. Zavart fejjel jöttek be a fiúk a nappaliba és mind minket néztek.
-Van valami köztük tuti...-suttogta MinSoo Byunghun-nak.
-Te egy akkora kre...-szakított félbe SangWook, és a számra tapasztotta a tenyerét. Én még mindig mondtam még ha nem is lehetett érteni mit mondok akkor is hadartam s közben kapálóztam a hatás kedvéért. Mikor már teljesen kifáradtam levette a számról a kezét.-És végül de nem utolsó sorban.-lihegtem-Semmi nincs köztünk!-lógott ki a nyelvem.
-Kíváncsi lettem volna a többi mondókádra is.-döntötte oldalra a fejét Changjo.
-Az nem kiskorúaknak fülének való...-sandított rám a menedzser.
-Áh oppa!-legyintett RiSa-Ha nem vagy itt cifrázza mint ha muszáj lenne, szóval már megszoktam!-vigyorgott rám.
-Lebuktatsz?!-húztam össze a szemöldökömet-Este odaragasztalak az ágyhoz!
-Meg se próbáld!-szólt rám SangWook.
-Oh dehogynem!-nevettem fel-Na menjünk próbára!-csaptam össze a tenyereimet és kimentem a kocsihoz. Beültem az anyós ülésre és a fejemre tettem a fejhallgatómat. Szemeimet behunyva vártam mikor érünk oda a céghez.-Mikor kezdődik a próba?-sandítottam Sangwook-ra.
-11 órakor.-mondta miközben megállt egy piros lámpánál.
-Akkor fél órára enyém a terem!-mondtam és elvettem a kulcsot.
-Én akartam!-nyafogott RiSa és duzzogó fejet vágott amit láttam a fenti visszapillantó tükörben.
-Te bejöhetsz te agyatlan... Te nem bámulsz úgy mintha macska füleim nőttek volna!
-Juhééé!-pattogott az ülésben Changjo mellett-ChangJo is jöhet?-mutat maga mellett a srácra.
-Jjjja...-húztam el a szót.
-És Ricky?-mutatott a másik oldalára.
-Elég már! Max ők ketten! De senki más!-tettem vissza a fejest a füleimre és maxra tekertem a telefonomon a zenét.