21. Fejezet ~RiSa

Lassan csitult el az a hangzavar, amit a mi érkezésünk okozott. A tanár újra elkezdte a magyarázást, a történelem mély bugyrairól, én meg máris rosszul lettem, Az egyetlen óra, amit utáltam eddig is, és nem hinném, hogy sokat változna, az a történelem. Magamban átkoztam ezt az egész iskola ötletet, amikor a fejemen landolt egy papírgalacsin és az előttem ülő srác, azt hiszem ő az I.M nevű gyerek, elkezdett rázkódni. Gondolom nevetett. Halkan széthajtogattam a papírt, majd elolvastam amit ráfirkáltak darabos írással.
          " Tényleg tudsz rappelni?
             ~JH~"
Gyorsan a papírra írtam a válaszom, majd belerúgtam JooHeon székébe, majd mikor hátrafordult mosolyogva a szájába nyomtam a papírt. Bájosan rámosolyogtam mire előrefordult. Changjo-ra néztem, aki tátott szájjal nézte végig ezt a kis közjátékot, mire felnevettem. Ezután már zavartalanul telt az óra. Fáradtan felsóhajtottam és rádőltem a padra. Már most fáradt vagyok. Felszusszantottam és Changjo felé fordultam.
- Nem emlékszel melyik teremben vannak? - néztem rá könyörgően.
- 284 vagy 285. Talán. - ő is olyan állapotban volt mint én. Összeszedtem magam és elindultam a teremből kifelé. Mi vagyunk a 210-esben, tehát akkor egy emelettel feljebb lesznek. Rengetegen voltak a folyosón, tekintve, hogy szünet volt. Elindultam az egyik irányba, de végül a másik oldalon találtam meg a termüket. Bekukkantottam a terembe, és ahogy megpillantottam Nara-t, egyből oda mentem hozzá.
- Na ugye megmondtam! - nézett Byunghun-ra. Fogalmam sem volt mire értette.
- Naraaa, ugye van kávéd? - néztem rá kérlelően.
- Honnan veszed, hogy van nálam kávé? - nézett rám, és kicsit félre döntötte a fejét.
- Mindig van nálad.
- Hát most nincs. - rázta meg a fejét.
- Meghalok, ha nem kapok kávét.. - borultam a padra Nara elé.
- Akkor vegyél. - jött az elmés válasz a hátam mögül. Minsoo próbált kemény lenni. Hátrafordultam és szúrós szemekkel néztem rá.
- Minek szólsz bele? Nem telefon! - a kávéhiány nem tett jót nekem. Pár pillanat múlva egy markáns arcú, kiálló fülű, csupamosoly srác nyújtott felém egy papírpoharat. Szemeim a kezében tartott pohár és az arca között cikázott. Megakadt a tekintetem a szemein, magába szippantott a barna mélység. Lassan nyúltam a pohár felé.
- Köszönöm. - pirulva hajtottam le a fejem.
- Nincs mit. - mosolygott tovább - Wonho a nevem. - kacsintott egyet, én pedig megborzongtam.
- Sky. - néztem fel rá és álltam is fel a székről. - Azt hiszem, nekem most vissza kell mennem a saját termembe, míg nem csengetnek. - szinte botladozva indultam ki a teremből. Már a folyosón haladtam és kortyoltam a kávémba, mikor egy kéz elkapta a karom. Hátrafordultam és Wonho állt előttem.
- Öhm... - vakarta meg kisfiúsan tarkóját - eljönnél velem suli után, mondjuk kávézni? - egyik lábáról a másikra állt miközben várt a válaszomra.
- Köszönöm a meghívást, de.. - ekkor tartottam egy kis hatásszünetet, de az arcán végigfutott egy fintor, attól félve, hogy visszautasítom - sajnos én délután nem iszom kávét, de máshova szívesen elmegyek veled. - mosolyogtam rá, mire egy megkönnyebbült sóhaj kiszökött ajkain, de végül ő is félmosolyra húzta ajkait.
- Akkor megvárlak a bejáratnál. - már elindult volna vissza, de utána mentem és arcon pusziltam.
- Szia. - integettem neki ahogy távolodtam. Már majdnem a teremnél tartottam, de megtorpantam.
- Én megőrültem. - nevettem el magam. Belekortyoltam a kávéba és mosolyogva beléptem a terembe és szinte azonnal be is csengetett.

20. Fejezet ~ Nara

Risa és a két fiút elterelték tőlünk a saját termükbe, minket pedig fel tereltek a legfelső emeletre. A fiúk kíváncsian nézték az útszakaszt amerre tartottunk, én pedig mintha nem lett volna ez a kihagyás, minden egyes tanteremre és tanárra emlékeztem.
-285-ös terem igaz?-figyelte a termek számait Myungsoo.
-Igen.-gondolkozott el Byunghun-Jó fele megyünk?
-Ha nem bízol bennem, menj másfele.-vontam vállat. Nem sok időre rá álltam meg az ajtó előtt és rá mutattam-Rövidebb mintha az ajtókat követted volna.
-Mindegy.-morogta Chunghee.
-Nem rohadtul.-vontam vállat és ásítottam egyet, majd Myungsoo kopogtatott az ajtón, egy "tessék!" után kinyitotta nekem az ajtót.
-Hölgyeké az elsőbbség.-mosolygott savanyúan.
-Csak szimplán be vagy szarva.-röhögtem fel és elmentem mellette, a teremben éppen ének óra ment így mosolyogva nézett rám a tanár nő. Végigmértem az új osztály társakat és volt néhány helyes srác. Furcsán méregettek minket a diákok, szerintem tudják kik vagyunk...
-Nara te szerintem ülj leghátra Byunghee mellé.-hallottam a tanár hangját én pedig egy váll vonással mentem, s ültem a helyemre. Nekem nem kellett bemutatkoznom, de a többieknek igen, a srác aki mellettem foglalt helyet furcsán csillogó szemekkel nézett engem, úgy vélem lemért kilóra.
-Megvan!-mondta az előttünk ülő két srác pedig hátra fordulva nézett rám majd rá. Nem törődve az egész dologgal, a fül hallgatót a fülembe dugva kapcsoltam be be csak a ritmust, hátha tudok dalszöveget írni. Emlékszem, akkor írtam a dalszövegeim többségét mikor még suliba jártam, valahogy mindig órák alatt jött meg az ihlet.

-Szerintetek alszik?-hallottam meg az előttem ülők egyikétől a kérdést, majd ahogy kinyitottam a pilláimat és az arcomba voltak mászva. Szemeim kitágulva néztem rájuk, mire ketten hátrébb húzódtak de a harmadik aki mellettem ül az nem, ő még mindig belebámult a szemeimbe. Kezeimet ökölbe szorítva csattantak össze a fogaim és valahogy nem volt olyan erős a késztetés, hogy megüssem.
-Mi az?-vontam fel a fél szemöldökömet.
-Meg találtalak!-mosolygott rám.
-Akkor jól elveszítettél ha csak most találtál meg.-sóhajtottam.
-Nara!-szólt nekem Byunghun kissé feszengve mikor odaállt a padhoz. Nem szóltam semmit csak rá pillantottam kérdőn.-Nem tudod melyik osztály Ricky-éké?
-Nem. De Risa-t ismerve mintha nyom követő lenne bennem, meg fog jelenni az ajtóban.

19. fejezet ~RiSa

Körbevezettek az iskolában minket. Nem is tudtam, hogy Nara-t ennyien ismerik itt, vagy hogy egyáltalán ide járt. Hamar hazaértünk én pedig buzgómócsing módjára, Changjo-val karöltve örültünk, hogy újra iskolába járhatunk. Nara felvázolta a helyzetet, hogy Changjo-val és Ricky-vel fogok egy osztályba járni. Furcsa lesz újra abban a közegben lenni, igaz fogalmam sincs kikkel leszünk egy osztályban, de remélem nem kell elővennem azt az énem amit nem szeretek mutogatni, de C.A.P már ki tudta belőlem hozni néhányszor. Nara bement a szobánkba majd Byunghun utána ment. Felálltam a kanapéról és elindultam a konyhába, hogy kávét főzzek.
- Valaki kér még kávét? - szóltam ki félhangosan, mire három hangos igen volt a válasz, köztük a Myungsoo-é is. Vagy nem ismerte meg a hangom, vagy tényleg kávét akar inni. Elmélázásom közben már beindítottam a kávéfőzőt és elővettem négy bögrét. Lefőtt a kávé, hárman érte is jöttek, de Myungsoo nem jött ki a szobájából. Lassan indultam a szobájuk felé majd félve bekopogtam. Egy halk gyere volt a válasz így benyitottam és vicces látvány fogadott. Szabadidő ruhában, két sállal a nyaka körül  ült az ágy közepén kisebb zsepihegy körülötte.
- Mit akarsz? - kérdezte mogorván majd kifújta az orrát.
- Itt a kávéd.. - nyújtottam felé a bögrét.
- Úgy is kell az energia. - két korty volt neki az egész majd lassan felállt az ágyról és odament a kisebb stúdiónak kialakított sarokhoz a szobában.
- Te mit csinálsz? - még most is dolgozni akar?
- Nem látszik? - és elővett egy mappát ami teli volt mindenféle papírral.
- De beteg vagy.. Így akarsz dolgozni? - csak néztem a hátát miközben ő már félig elmerült a papírokban.
- Nem a te dolgod, és most menj ki! - vált erélyessé a hangja. Pedig én csak segíteni akarok.
- De..én..
- Menj ki! -  belém fojtotta a szót, én pedig köpni-nyelni nem tudtam. Most mégis mi van? Lassan hátráltam az ajtó felé, majd a kilincset fogva megszólaltam.
- Szívesen a kávét... - majd egy szempillantás alatt kint teremtem és azt kívántam, hogy soha ne kelljen bemennem abba a szobába még egyszer.Egymás mellett volt a szobánk mégis perceknek tűnt mire azt ajtónkhoz értem és be nem nyitottam, de egy nem várt kép fogadott, amin nagyon meglepődtem. Nara egy centire állt Byunghun-tól, de ő mégsem lökte el, csak néztek egymás szemeibe én pedig inkább halkan becsuktam az ajtót, mintha ott sem lettem volna. Lassan indultam el az erkély irányába a telefonommal és a fülesemmel karöltve, hogy kicsit tudjak gondolkozni az elmúlt napokon, és a mai nap történésein. Leültem a székre, fülesemet fülembe raktam majd egy lassabb zenét indítottam és próbáltam relaxálni, kis sikerrel. Végül annyira relaxáltam, hogy el is aludtam.

Arra ébredtem, hogy valaki a hátam és a térdhajlatom alá nyúl és kiemel a székből és elindult velem valamerre. Kábán csak a nyakába fúrtam a fejem cipelőmnek, mire egy jellegzetes illat csapta meg az orrom, de most nem Myungsoo.
- RiSa, ne ébredj fel. - majd egy puszit nyomott fejem búbjára és ettől újra álomba szenderültem.

Reggel fél kábán pislogtam ki a takaróm alól, de hogy kerülök én ide? Ekkor eszembe jutott az éjszaka, vagy hajnal - tökmindegy - hogy Changjo hozott be. Hirtelen egy jóérzés kerített hatalmába amitől mosolyognom kellett és mosolyogva, kipihenten másztam ki az ágyból. Nara már nem volt a helyén, de kintről hangokat hallottam, így megnyugodtam, hogy nem hagytak itt. Ki volt akasztva mindkettőnk szekrényére egy-egy vállfa, ám a Nara-én már nem volt az egyenruha, míg az enyémen még ott lógott a sötétkék szoknya, fehér ing és egy kendő. Lassan kisétáltam a többiekhez, akik már reggeliztek, de még így sem volt későn, hogy elkéssünk, amiért később keltem.
- Jó reggelt! - mosolyogtam mint a tejbetök. Ezen még C.A.P morcos arca sem tudott rontani. Mindenkitől kaptam némiképp választ, még ha C.A.P csak köhintett kettőt. Odasétáltam Changjo-hoz és arcon pusziltam.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá.
- Igazán nincs mit. Ezért a mosolyért bármit. - nevettünk fel mindketten. Nagyon jól tudtuk, hogy ez csak vicc, nem kell komolyan venni. Gyorsan megreggeliztem és nem foglalkoztam Myungsoo szúrós szemével aki akkorra már második bögre teáját itta. Miután befejeztem, elindultam letusolni és reméltem, hogy nem jön velem szembe a morci-medve aki most még beteg is. Nem lenne szívem megpofozni.

Gyorsan végeztem majd fel is vettem az egyenruhát és hozzá egy magassarkút. Muszáj gyakorolnom. Kicsit sétálgattam a szobában, hogy tudjak benne menni. Meglepően konstatáltam, hogy már nem fáj a bokám. Elővettem a kedvenc, bőrhatású kabátom, jól fog kinézni így együtt. Kimentem, hogy megkérdezzem mikor indulunk, de már mindenki az ajtóban várt.
- Mehetünk? - karoltam Seungwook-ba.
- Még C.A.P nincs itt. - szólalt meg L.Joe mellettem. Ekkor viszont az emlegetett kilépett a szobából, majd lefagyott.
- Most már mehetünk? - kérdeztem, hogy észhez térjen.
- Persze. - mondta Changjo, majd a fülemhez hajolt - Szexy vagy. - hirtelen ránéztem - Nem csak nekem. - nevetett majd C.A.P-re mutogatott.
- Changjo! - nevettem rá - Pszt!
Végre kiléptünk a házból, lent beültünk a kocsiba majd a sulinál megállva kicsit megrémültem, de nem szabad meginganom. Kiszálltunk, elől mentünk Nara-val, mögöttünk pedig a fiúk jöttek. Viccesnek éreztem, mintha valami dorama-ban lettünk volna. Megkerestük az igazgatóit, hogy megtudjuk melyik osztályhoz fogunk tartozni. Ahogy Nara mondta, Changjo-val és Ricky-vel fogok egy osztályban járni. A többiek pedig megint együtt. Hiányozni fog Nara, de szünetekben fogom nyaggatni. Ezen elmosolyodtam miközben kísértek minket a teremhez. Tök furcsa ez az egész, még akkor is, ha óra volt, csak a magassarkúm kopogása volt az egyetlen zajkeltő az egész úton. Aztán megérkeztünk a teremhez, ahonnan hangos nevetés és a tanár ordibálása szűrődött ki. Jó kis osztály, mondhatom, legalább nem fogok kilógni a sorból. Hirtelen csend lett és a tanár kinyitotta az ajtót előttünk.
- Jó reggelt! - illedelmesen meghajoltunk mind hárman majd beléptünk a terembe, persze én legelől. Francba az illedelmességgel.
- Na, kedves diákok. Szeretnék nektek bemutatni három új diákunkat. Kérlek mutatkozzatok be. - ennek a megkoronázására egy sapkás srác megszólalt.
- Jó csaj! - majd lepacsizott a mellette lévő sráccal.
- Lee Jooheon, Lim Changkyun! Abbahagyni!
- Tanárúr, csak I.M. - mondta a srác aki mellette ült annak aki megszólalt.
- Elég legyen! - szólt megint a tanár. - Tessék. - nézett rám.
- A jó csaj neve Jung RiSa. - hajoltam meg.
- És mit tudsz cica? - szólt újra a saokás.
- Hol? - néztem rá kacéran. Erre a reakció felejthetetlen volt. Mindenki elkezdett nevetni, még a tanár is elmosolyodott. Az a Jooheon gyerek meg csak nézett rám.
- Csak a rap a publikus. - nevettem fel én is. Changjo és Ricky is bemutatkozott, de ők nem voltak vicces kedvükben.
- Köszönjük. Üljetek le nyugodtan. - szétnézett a teremben. Csak három hely van üresen. - RiSa,Jonghyun egymás mellé a két jómadár mögé. Changkyun, te pedig Mihwa mellé, kérlek. - a helyünkre ültünk és folytatódott az óra, de egyáltalán nem nyugalomban.

18. Fejezet ~ NaRa

Az iskola előtt parkoló autó még mindig dorombolva tudatta velünk hogy jár a motor.
-Most próbáld nem kirúgatni magad Nara.-mondta Sangwook én pedig halványan elmosolyodtam, hiszen még mindig emlékszem arra miket csináltam én itt. Hangtalanul szálltam ki a kocsiból és becsaptam magam mögött az ajtót. Mindenki követte a példámat és Risa állt meg mellettem egy kevés támogatás reményében.
-Tetszeni fog.-mondtam amíg végigmértem az iskola lépcsőjét ami bevezet az épületbe. Már tudatosan indultam el, s hallottam hogy mindenki engem követ, a feszültségük és az izgalmuk szinte tapintható volt mögöttem a levegőben. A vastag fa ajtó nyekeregve nyílt ki ahogy belöktem, s beléptem rajta.
-Hú de szép.-hallottam Byunghun hangját közvetlenül mellőlem.
-Az, csak a tanárok nem mindig kedvesek.-kuncogtam és beljebb mentem. Az igazgató várt minket s kíváncsian mért engem végig, látszott rajta hogy nem tudja hová tegyen engem. Régen sokat jártam nála, csak akkor kicsit másképpen néztem ki. Na jó! Csak a hajam volt más (kék), s kicsit keményebb sminket tettem fel minden reggel. Enyhén polgár pukkasztóbban festettem mint most.
-Igazgató úr!-hajolt meg előtte Sangwook, komolyan mint egy segg nyaló úgy nézett ki.
-Mr. Lee!.-biccentett felé-Mrs.Choi!-intett az egyik tanárnak-Megmutatná nekik az iskolánkat?-tette fel a szinte parancsot, kérdésbe burkolva. Tényleg nem változott semmit még, ő sem.
-Persze igazgató úr.-hajolt meg-Nara gyertek utánam!-intett a fejével felém-Neked, nem tudom miért kell körbemutatni, de hát rendben.-mosolygott felém. Kedves egy tanárom volt, lehet azért mert ő volt az úgy mond fejlesztős ének tanárom. Na meg a büntetőszobába is őt osztották be folyamatosan, így volt időnk megismerni egymást annyira amennyire kellett, hogy ne akarjuk minden féle képen megölni egymást.
-Hogy vagy YuJin?-lépkedtem mellette egy fél mosollyal az ajkaimon-Még mindig te kapod mindig a büntetőszobát, délutánonként?
-Ne is mond...-sóhajtott, majd felnevetett-Reméljük, holnap azért nem nálam kezdesz az első napodon!-sandított rám és megint nevetett.
-Pedig már kezdett hiányozni az a szoba.-vigyorogtam.
-Sokat voltál büntetésben?-kérdezte Changhyun kíváncsian.
-Többet mint bármelyik diák az intézmény eddigi történelmében.-felelte Yujin.
-Bezzeg díjat nem kaptam!-játszottam meg színészien a durcás kisgyereket.
-Majd csináltatunk neked, a művész szak körösökkel.-veregette meg a vállamat YuJin.
-Már éppen itt lesz az ideje!-bólintottam.

A bemutató végén megmutattuk a többieknek a büntiszobát, majd haza mentünk.
-Alig várom a sulit!-lelkesedett Jonghyun és RiSa.
-Ti úgy is egy osztályba kerültök.-kuncogtam fel-Na meg Changhyun is.-mondtam.
-Olyan fura hogy a neveinken szólítasz minket.-pislogott rám ChunHee.
-Nekem így a kényelmes.-vontam vállat és bementem a szobámba hogy átöltözzek.
-Minden olyan lesz, mintha el sem mentem volna a közeledből.-mosolygott rám Byunghun az ajtóból.
-Sosem lesz olyan mint régen és nem tudod megváltoztatni a múltat.-néztem rá-Azzal már elkéstél.
-A múltat nem is, de a jövőt meg tudom változtatni.-állt elém. Közel volt hozzám, jobban mint bárki. Nem toltam el, valahogy élveztem hogy velem van, de ez semmin sem változtat.

17. fejezet ~RiSa

"[...]Első gondolatom az volt, hogy ő lökte félre, mielőtt megpróbált kimászni. Tudniillik még élt. Lélegzett. Legalább is első pillanatban úgy látszott. Aztán, éppen amikor logikus gondolkodásom felülkerekedett volna a kezdeti megrázkódtatáson - amikor feltettem magamnak a kérdést, miféle lélegzet az, amely nemcsak a mell tájékán emeli meg a ruhát, hanem az egész testen , nyakkivágástól a szegélyig -, mozogni kezdett az állkapcsa, mintha beszélni akarna. Ám a kitágult szájnyíláson át nem szavak törtek fel, hanem egy patkány[...]"

Ekkor elkezdett rezegni mellettem a telefonom, majd hang is társult hozzá, de ekkor már sikítva dobtam el a könyvet a kezemből. Remegő kézzel és vadul dübörgő szívvel nyúltam a telefonomért. Mikor megláttam a kijelzőn Nara nevét még idegesebb lettem. Nem tudtál volna hívni máskor?! Elhúztam a kis zöld telefon ikont és a fülemhez emeltem.
- Remélem bírod a tömeget, mert suliba kell járnunk. - Köszi, ezt nem lehetett volna később?! Éppen csak meglegyintett az infarktus. Ezután pár másodperc múlva hallottam a háttérből valami hangot és utána már Sangwook szálalt meg.
- Bocsi, hogy így kellett megtudnod. - hallottam a hangján a megbánást.
- Hát ez pont most lehet nem érdekel. Majdnem meghaltam, úgy megijedtem, hogy megszólalt mellettem a telefon. Mondtam már, hogy olvasás közben ne zavarjatok. - próbáltam kicsit szemrehányóan beszélni, mert tényleg rosszul érintett ez az egész. Halk kuncogást hallottam, ami öblös nevetéssé hangosodott.
- Te most kinevetsz? - már tényleg elegem van.
- Megreptetted a könyvet? - alig tudta kinyögni a nevetéstől.
- Meg! Szia! - már a saját szerencsétlenségemen mosolyodtam el, de erről neki nem kell tudnia.
- Szia. Vigyázz magadra! - végre lerakta a telefont.
Nevetve dőltem végig a kanapén. Eddig még nem jártam így. Nevetéstől fájó hasamt fogva másztam le a kanapéról. Felvettem a könyvet és szobánk felé indultam. Már ezt sem fogom tovább olvasni egy darabig. Leraktam a szekrényemre, majd a konyha felé vettem az irányt, hogy én bizony most ebédet csinálok a többieknek. A hűtőben találtam megfelelő alapanyagokat, így hamar neki is kezdtem.

Hamar elrepült az a két óra, amit főzőcskézéssel töltöttem el. Éppen készen lett az utolsó fogás is, mikor hallottam a hangzavart a bejárati ajtó másik oldaláról. Nyílt az ajtó, a fiúk pedig csak úgy beestek rajta.
- Mi ez a jó illat? - Byunghun hangját hallottam, majd már a konyhában volt. Hirtelen hozzám jött és megölelt. Szavak nélkül is megértettem.
- Szívesen. - nevettem fel. Puszit nyomott az arcomra és rám vigyorgott. - De légyszi teríts meg. - készségesen elindult a tányérokért én pedig elővettem nyolc pár evőpálcát, majd elgondolkodtam.
- Hol van Nara? - mondtam ki hangosan, amire Changjo felelt.
- Nem tudjuk. Próba felénél elvitte menedzser-hyung. - azzal leült mellém a székre. Már szinte mindenki az asztalnál ült, kivéve Nara-t és Minsoo-t. Az utóbbi köhögve érkezett éppen meg majd a jobboldalt mellettem lévő helyeken vacilált, végül a távolabbira ült le. Mindenki szedett magának, majd én utoljára és elkezdtünk enni. A fiúk hasukat fogva ültek az asztalnál mikor befejezték.
- Van egy új fejlemény! - törtem meg a csendet hirtelen. Mindenki megfagyottan nézett rám.
- Suliba fogunk járni..mindenki.- mindenki mosolygott csak CAP és Niel nem. Elgondolkozva figyeltem őket, majd egy hang féle szakított.
- Köszönjük RiSa! - mosolygott rám Ricky.
- Igen, köszönjük! - visszhangozták sorban a többiek, kivéve CAP-et. Halk suttogás ütötte meg a fülem.
- Minsoo.. - bökdöste meg az említett kezét Niel.
- Hm?! - válaszolt mogorván. - Ja, köszönjük. - azzal felállt az asztaltól és a szobája felé sétált. Byunghun maradt velem mosogatni, de hamar átvette a helyem Changjo.

Nemsokkal később belépett Nara, Byunghun pedig vigyorogva közölte vele, amit már mindenki tudott. Érdeklődve figyeltem a fejleményeket a szobából, majd Nara becsapta a többiek előtt az ajtót. Kicsit még beszélgettünk az iskoláról, és kiderült, hogy Nara már járt oda, ahová minket újra beíratnak, csak mielőtt kicsapták volna, kiiratkozott.
- Holnap megyünk be körbenézni! - nem tudom mi lett velem hirtelen, de megörültem, hogy újra suliba járunk, pedig semmi kedvem nem volt hozzá.
- Álmom válik valóra. - meg sem lepődtem, hogy így reagált.
- Jó éjt! - suttogtam, mert már azt hittem elaludt, majd én is álomba szenderültem.

Reggel frissen ébredtem és teli voltam energiával. Lassan Nara ágyára másztam, majd elkezdtem ugrálni, aminek meg is lett az eredménye. Felébredt.
- Mit vegyek fel? - kérdeztem, de folyamatosan ugráltam.
- A ruha minden bizonnyal megteszi. - majd a fejére húzta a paplant. Hát na nem mondod?
- Szerinted már az egyenruhát kell felvenni? - álltam meg. Hirtelen megmozdult alattam a takaró így Nara-ra érkeztem.
- Jól vagy? - kérdezte suttogva.
- Ha nem húzok magassarkút, szuperül. - suttogtam vissza. Leszálltam róla és elkezdtem öltözni. Gyorsan kimentem a konyhába és megint kaptam egy almát reggeli gyanánt. Már az előszobában várakoztunk, amikor megjelent Nara egy miniruhában. Meg sem lepődtem amikor CAP-pel összeszólalkoztak. Ez már jól kezdődik, de mi lesz még ezután? Csendben sétáltunk le a kisbuszhoz, mindenki beszállt a helyére, majd az iskoláig vezető utat is csendben töltöttük. Az iskolánál mikor megálltunk megfagyott bennem a levegő, hát minden kezdődhet előröl.

16. fejezet ~ NaRa

Ahogy Sangwook belépett a szobába a kezembe vettem a dalt amit írtam és a mellkasához csaptam.
-Mi?-értetlenkedett ahogy utánam nézett. Beszálltam az autóba és elvitt minket a próbaterembe.-Próba után...-mosolygott rám reménykedve, én pedig elsétáltam mellette. Bent, mindenki engem nézett. Meg sem lepett ez az egész, hiszen így is mindig mindenki bámul. Némán és kikapcsolt aggyal táncoltam végig azt a három órát, amit a próbára engedtek be. Amint megjött oppa, megálltam és felvettem a táskámat. Hamar értünk be a dili dokihoz.-Várj itt egy percet.-intett le Sangwook. Fejemre tettem a fejhallgatómat és zenét kezdtem hallgatni. Nem tellett bele sok időbe és a doki megállt mosolyogva előttem. Intett a fejével, én pedig felvont szemöldökkel néztem rá. Levettem a fejesem.
-Hm?-böktem felé az orrommal, mire még jobban mosolygott.
-Gyere velem kérlek!-tartotta a kezét hogy vezethessen. Felálltam és lenéztem a mancsára.-Nem számítok arra hogy megfogod a kezem.-nevetett és elindult előttem. A magassarkúm kopogása volt az egyedüli ami a folyosó zaját megtörte egy-egy pillanatra. Megállt egy ajtó előtt és felém fordult.-Ez úgy mond egy kis segítségnyújtás.-mosolygott még mindig.-Ez a csoport, kissé zártabb, így próbálj beilleszkedni!-kért. Bementünk. Csak heten voltak bent, így könnyen szemügyre tudtam venni mindenkit.-Sziasztok! Egy új tagot hozok közétek!-mosolygott a dilidoki-A múltkori találkozáson, kértétek hogy legyen valami kis fellépés! Remélem mind készültetek valamivel. Ő itt Park NaRa! Ő egy énekes nő, miután mind végeztetek az előadással, remélem hogy ő is elő fog nekünk egy dalt.-meglepedten pislogtam és nem értettem az egész eddig elmondott dolgot. Mikor felöltöztek a betegek abba a szerepbe amit előadtak én leültem egy székre az orvos mellé és kérdőn ránéztem.-Csak énekelj nekik valamit.-kért-Mind halálos betegek és az volt az álmuk hogy felléphessenek egy híres emberrel.-magyarázta-Némelyikük még tehetséges is.-sóhajtott.
-Bármit énekelhetek?-kérdeztem a hosszas némaságomat megtörve.
-Igen...-mondta meglepedten ő is.
-Rendben.-vettem elő a mobilomat és írtam egy SMS-t Sangwooknak.
"Hozd el a gitáromat." Nem vártam meg a választ, hanem lehalkítottam a készüléket és kíváncsian figyeltem a betegek előadásait. Volt egy kislány Seunghwa. A hangja akár egy angyalé, fekete haja az arcába lógott és énekelt. Már csak egy fiú volt hátra, ekkor jelent meg oppa s értetlenül fogta a gitárt az ajtóban. Mikor befejezték a fellépéseket, odamentem és elvettem a gitárt. A színpadnak kijelölt helyre vittem a gitárt és egy széket. Leültem és elkezdtem énekelni. A Heartstringsből ismert dalt énekeltem a Because I miss you-t. Mindenki meghatottan nézett, volt akiknek könnybe lábadt szemei csak úgy csillogtak én pedig elmosolyodtam mikor befejeztem a dalt. Nem voltak sokan, de mindenki tapsolt, én pedig csak meghajoltam. Boldog voltam hogy örömet szerezhettem néhány embernek. Ezért is kezdtem el ezt az egészet, vagy talán egy kicsit az is hogy ne legyek senki.
-Mehetünk?-állt meg előttem Sangwook. Fintorogva mentem és szálltam be a kocsiba, majd megszólalt.-Iskolába fogtok járni.-sóhajtotta.
-Hogy mi van?-akadtam ki.
-A Whild cats és a Teen Top iskolába fog járni. Persze olyan suliba ahol biztonságban lesztek. Na meg a fiúk vigyáznak is rátok és én viszlek majd titeket. De a cég azt akarja hogy érettségizzetek le, s mivel nem fejeztétek még be, néhányótok suliba fog járni.-hadarta.
-Hmmm.-vettem elő a mobilomat és felhívtam RiSa-t.-Remélem bírod a tömeget, mert suliba kell járnunk.-fintorogtam és Sangwook kezébe dobtam a telefont-Elő vagy vezetve.-szálltam ki a kocsiból és megindultam egyedül és gyalog haza felé.
Más fél óra alatt otthon voltam, sokan megbámultak úgy vélem viszonylag jól kezeltem az embereket, persze nem jött oda senki, de így is büszke vagyok magamra! Mikor a lakásba beléptem a fiúk félve néztek felém, kivéve Byunghun.
-Megint suliba fogunk járni!-vigyorgott.
-Ne is reméld hogy ugyan olyan lesz mint régen!-csaptam be magam mögött a szobaajtómat. Risa értetlenül nézett rám.
-Te jó ötletnek tartod?-ült fel törökülésben az ágyán.
-Nem hiszem hogy olyan rossz lenne, ez csak attól függ hogy melyik iskolába dugnak be minket. Ha a Jung Sang-ba akkor engem hamar ki fognak csapni.-nevettem fel.
-Miért?-értetlenkedett.
-Én már jártam oda egy évet, még a kicsapás előtt kiiratkoztam.-vigyorogtam.
-Rossz Unnie!-dorgált meg de csak legyintettem-Jól fogod magad érezni bárhová is tesznek minket.-dőltem el mint a büdös bogár.
-Holnap megyünk be körbe nézni!-lelkesedett RiSa.
-Álmom válik valóra.-sóhajtottam irónikusan.
-Jó éjt.-suttogta én pedig csak nyögve fordultam hasra.~

A reggel hamar eljött és RiSa pattogása az ágyamon ébresztett fel.
-Ma nézzük meg!-lelkesedett-Mit vegyek fel?!-ugrált.
-A ruha minden bizonnyal megteszi.-morogtam és a fejemre húztam a paplant.
-Szerinted már most vegyem fel az egyenruhát?-fagyott meg az ágy.
-Ha dögös, akkor simán.-rúgtam le a paplant és sikeresen magamra rúgtam Risa-t. Egy nyekkenéssel éreztem magamon.-Jól vagy?-leheltem élettelenül.
-Ha nem húzok magassarkút, akkor szuperül.-suttogta a fülembe.
-Szállj le rólam!-rázkódtam alatta-Olyan ez ahogy suttogsz, mintha egy szatír tenné!-borzongtam meg.
-Hé!-háborodott fel.
-Öltözz!-parancsoltam rá, mire morogva szállt le rólam. Én is kikeltem az ágyból és magamra vettem egy miniruhát egy magassarkú kíséretében. Egy gyors smink után kifésültem a hajam s mindenki rám várt az előszobában.-Mi van?-pislogtam. Mindenkin már az uniformis volt és értetlenül néztek egymásra.-Ez még csak körbe tekintés! Nem kötelező az egyenruha...-fintorogtam.
-Öltözz már át!-szólt rám Minsoo.
-Ha nem tetszik valami, menj másik suliba!-fintorogtam-Amúgy sincs hozzá közöd!-mentem el mellette.

15. fejezet ~RiSa

Mikor megmutatta Nara azt a zenét amit írt, valami jó érzés lengett körbe. Megint éreztem azt a pezsgést amit ezelőtt éreztem. Visszamásztam az ágyamra és befeküdtem a takaró alá. Pár percig feküdtem a sötétben a plafont bámulva rájöttem, hogy ez így nem fog menni, mert egész nap aludtam. Halkan kikeltem az ágyból és kiindultam a nappaliba, és meglepődve konstatáltam, hogy már nem fáj annyira a lábam. Magamhoz vettem egy takarót és a kanapéra telepedtem. Bekapcsoltam a tv-t és megint csak kapcsolgattam a csatornák között, végül találtam egy csatornát amin éppen egy drama ment, így hamar becsatlakoztam a cselekmény szálba, és mivel legalább két részt leadtak belőle, így egy darabig nem unatkoztam, de miután vége lett megint tovább kellett kapcsolnom. Találtam egy másik csatornát, amin kb egy két és fél órás filmet adtak. Végül csak elnyomott az álom a takaróba bugyolálva. A hajnali félhomályban ébredtem, de nem nyitottam még ki a szemeim. Halk, de annál gyorsabb lépteket hallottam, ami egy pillanatra megtorpant, majd lassan, szinte osonva felém jön. Próbáltam úgy tenni, mint aki alszik, és a meglesőm el is hitte, hogy én még alszok, mert végig simított arcélemen, majd suttogva megszólalt.
- Olyan gyönyörű... - eddig csak tippeltem, de most megtudtam, ki is az, akivel perpillanat egy levegőt szívok, annyira közel hajolt arcomhoz. Majd megcsapott Minsoo jellegzetes illata. Még végigsimított hüvelykujjával szemem alatt, orromon, majd végül alsó ajkamon, amibe beleremegett a szívem. Szakadozva levegőt vettem, mire azonnal elkapta arcomtól kezét. Lassan nyitogattam pilláim, és megláttam, hogy hatalmas szemekkel nézett rám, de mégis mosolygott. Álmos mosolyra húzódtak ajkaim, mire ráeszmélt mit is tett, azonnal felállt s guggolásából és a konyha felé sietett. Fázósan, de most már vigyorogva húztam magamon összébb a takarót, és mivel nem tartottam értelmét visszamenni a szobába, így maradtam a helyemen, csak az erkélyre sétáltam és megvártam a napfelkeltét. Gyönyörű, mint mindig. Amíg a szemeim a narancssárga égbolton legeltettem, észrevettem, hogy valaki csatlakozott hozzá. Minsoo jött ki mellém félmeztelenül egy gőzölgő bögrével kezében.
- Meg fogsz fázni.. - suttogtam neki, de még mindig csak a felkelő napot figyeltem.
- Szerintem semmi közöd ahhoz, hogy én mit csinálok. Amúgy is, ez az én gondom, ne akarj mindenkinél okosabb lenni. - flegmázott velem. Megmosolyogtatott, hogy úgy válaszolt mint én akkor, mikor ő szólt rám.
- Azért majd ha beteg leszel, mondhatom, hogy én megmondtam? Ne válaszolj, költői kérdés volt. - kint hagytam a hidegben, de még csak a vállára terítettem a takaróm. A konyhába mentem és öntöttem a bögrémbe kávét és az asztalnál ülve elkortyolgattam, majd indultam be a szobámba, de ekkor hallottam, hogy Minsoo hapcizik. Félhangosan felnevettem, mire egy haragos morgás volt a válasz. Belépve a szobába a szekrényemhez léptem és kivettem az aznapi ruhámat, csak nem kellene megint egésznap pizsamában lennem. Kivettem egy cicagatyát és egy bézs színű nagy kötött pulcsit, amiben még elfért volna három belőlem. Belebújtam a ruhákba, lófarokba kötöttem a hajam, és mire kész lettem, már mindenki fent volt.
- Mióta vagy te fent, hogy már fel vagy öltözve? - kérdezte kómásan Nara.
- Azóta, hogy láttam feljönni a napot. - mosolyogtam rá és kiléptem a szobánkból. Pont akkor lépett be Sangwook, így két lépésből mellettem termett és karjaiba zárt. Néha tényleg olyan érzés, mintha a bátyám lenne, most is olyan jó meleggel volt, annak ellenére, hogy kint mínusz körüli volt a hőmérséklet.
- Jó reggelt tücsök. - nyomott egy puszit a fejem búbjára és bekísért a kanapéra.
- Hogy van a lábad? - kérdezte lágyan.
- Most egy kicsit jobban. - mosolyogtam rá.
- Ugye tudod, hogy holnap mennünk kell kontrollra vele? - sorolta tovább.
- Ne is emlegesd, de tudom. - bokszoltam lazán a vállába.
- Na és mi van azzal a sráccal, a kórházból? - tudtam, hogy erre is rá fog kérdezni.
- Semmi, jóképű, vicces, nem tudom, hogy lehetne-e belőle valami. Tudom, hogy erre voltál kíváncsi. - nevettem fel, és ő is csatlakozott.
- Na hát akkor nem is zavarlak tovább, de azért szólj, ha lesz valami, inkább tőlünk tudjon meg a cég valamit, mint a médiából. - komolyodott el a hangja.
- Tudom. - hajtottam le a fejem.
- Azért ne szomorkodj. - csipkedte meg kicsit az arcom.
- Pont hogy jó kedvem van. - mosolyogtam rá.
- Akkor jó. - kacsintott és magamra hagyott.
A nagy kavarodásba, amiben a fiúk és Nara készültek hirtelen eltűnt. Minsoo-t hallottam párszor hapcizni, míg készültek, de már inkább nem szóltam semmit, és feltűnt valami, amire azonnal nem jöttem rá. Majd leesett, Minsoo került, de jobban mint általában, szinte egyáltalán nem láttam, csak hallottam, hogy hol hapcizik, de inkább nem is szóltam már semmit. Majd megtudja, ha lázasan fekszik az ágyában. Hirtelen lecsendesedett minden, amikor csapódott az utolsó ember után a bejárati ajtó. Hirtelen a magány kezdett nyomasztani, majd eszembe jutott, hogy van egy könyv, amit már vagy három hónapja nem tudtam tovább olvasni a tizedik oldaltól, így előkerestem a régen forgatott könyvet, újra a kanapéra telepedtem és tovább olvastam a több mint háromszáz oldalas könyvet.