17. fejezet ~RiSa

"[...]Első gondolatom az volt, hogy ő lökte félre, mielőtt megpróbált kimászni. Tudniillik még élt. Lélegzett. Legalább is első pillanatban úgy látszott. Aztán, éppen amikor logikus gondolkodásom felülkerekedett volna a kezdeti megrázkódtatáson - amikor feltettem magamnak a kérdést, miféle lélegzet az, amely nemcsak a mell tájékán emeli meg a ruhát, hanem az egész testen , nyakkivágástól a szegélyig -, mozogni kezdett az állkapcsa, mintha beszélni akarna. Ám a kitágult szájnyíláson át nem szavak törtek fel, hanem egy patkány[...]"

Ekkor elkezdett rezegni mellettem a telefonom, majd hang is társult hozzá, de ekkor már sikítva dobtam el a könyvet a kezemből. Remegő kézzel és vadul dübörgő szívvel nyúltam a telefonomért. Mikor megláttam a kijelzőn Nara nevét még idegesebb lettem. Nem tudtál volna hívni máskor?! Elhúztam a kis zöld telefon ikont és a fülemhez emeltem.
- Remélem bírod a tömeget, mert suliba kell járnunk. - Köszi, ezt nem lehetett volna később?! Éppen csak meglegyintett az infarktus. Ezután pár másodperc múlva hallottam a háttérből valami hangot és utána már Sangwook szálalt meg.
- Bocsi, hogy így kellett megtudnod. - hallottam a hangján a megbánást.
- Hát ez pont most lehet nem érdekel. Majdnem meghaltam, úgy megijedtem, hogy megszólalt mellettem a telefon. Mondtam már, hogy olvasás közben ne zavarjatok. - próbáltam kicsit szemrehányóan beszélni, mert tényleg rosszul érintett ez az egész. Halk kuncogást hallottam, ami öblös nevetéssé hangosodott.
- Te most kinevetsz? - már tényleg elegem van.
- Megreptetted a könyvet? - alig tudta kinyögni a nevetéstől.
- Meg! Szia! - már a saját szerencsétlenségemen mosolyodtam el, de erről neki nem kell tudnia.
- Szia. Vigyázz magadra! - végre lerakta a telefont.
Nevetve dőltem végig a kanapén. Eddig még nem jártam így. Nevetéstől fájó hasamt fogva másztam le a kanapéról. Felvettem a könyvet és szobánk felé indultam. Már ezt sem fogom tovább olvasni egy darabig. Leraktam a szekrényemre, majd a konyha felé vettem az irányt, hogy én bizony most ebédet csinálok a többieknek. A hűtőben találtam megfelelő alapanyagokat, így hamar neki is kezdtem.

Hamar elrepült az a két óra, amit főzőcskézéssel töltöttem el. Éppen készen lett az utolsó fogás is, mikor hallottam a hangzavart a bejárati ajtó másik oldaláról. Nyílt az ajtó, a fiúk pedig csak úgy beestek rajta.
- Mi ez a jó illat? - Byunghun hangját hallottam, majd már a konyhában volt. Hirtelen hozzám jött és megölelt. Szavak nélkül is megértettem.
- Szívesen. - nevettem fel. Puszit nyomott az arcomra és rám vigyorgott. - De légyszi teríts meg. - készségesen elindult a tányérokért én pedig elővettem nyolc pár evőpálcát, majd elgondolkodtam.
- Hol van Nara? - mondtam ki hangosan, amire Changjo felelt.
- Nem tudjuk. Próba felénél elvitte menedzser-hyung. - azzal leült mellém a székre. Már szinte mindenki az asztalnál ült, kivéve Nara-t és Minsoo-t. Az utóbbi köhögve érkezett éppen meg majd a jobboldalt mellettem lévő helyeken vacilált, végül a távolabbira ült le. Mindenki szedett magának, majd én utoljára és elkezdtünk enni. A fiúk hasukat fogva ültek az asztalnál mikor befejezték.
- Van egy új fejlemény! - törtem meg a csendet hirtelen. Mindenki megfagyottan nézett rám.
- Suliba fogunk járni..mindenki.- mindenki mosolygott csak CAP és Niel nem. Elgondolkozva figyeltem őket, majd egy hang féle szakított.
- Köszönjük RiSa! - mosolygott rám Ricky.
- Igen, köszönjük! - visszhangozták sorban a többiek, kivéve CAP-et. Halk suttogás ütötte meg a fülem.
- Minsoo.. - bökdöste meg az említett kezét Niel.
- Hm?! - válaszolt mogorván. - Ja, köszönjük. - azzal felállt az asztaltól és a szobája felé sétált. Byunghun maradt velem mosogatni, de hamar átvette a helyem Changjo.

Nemsokkal később belépett Nara, Byunghun pedig vigyorogva közölte vele, amit már mindenki tudott. Érdeklődve figyeltem a fejleményeket a szobából, majd Nara becsapta a többiek előtt az ajtót. Kicsit még beszélgettünk az iskoláról, és kiderült, hogy Nara már járt oda, ahová minket újra beíratnak, csak mielőtt kicsapták volna, kiiratkozott.
- Holnap megyünk be körbenézni! - nem tudom mi lett velem hirtelen, de megörültem, hogy újra suliba járunk, pedig semmi kedvem nem volt hozzá.
- Álmom válik valóra. - meg sem lepődtem, hogy így reagált.
- Jó éjt! - suttogtam, mert már azt hittem elaludt, majd én is álomba szenderültem.

Reggel frissen ébredtem és teli voltam energiával. Lassan Nara ágyára másztam, majd elkezdtem ugrálni, aminek meg is lett az eredménye. Felébredt.
- Mit vegyek fel? - kérdeztem, de folyamatosan ugráltam.
- A ruha minden bizonnyal megteszi. - majd a fejére húzta a paplant. Hát na nem mondod?
- Szerinted már az egyenruhát kell felvenni? - álltam meg. Hirtelen megmozdult alattam a takaró így Nara-ra érkeztem.
- Jól vagy? - kérdezte suttogva.
- Ha nem húzok magassarkút, szuperül. - suttogtam vissza. Leszálltam róla és elkezdtem öltözni. Gyorsan kimentem a konyhába és megint kaptam egy almát reggeli gyanánt. Már az előszobában várakoztunk, amikor megjelent Nara egy miniruhában. Meg sem lepődtem amikor CAP-pel összeszólalkoztak. Ez már jól kezdődik, de mi lesz még ezután? Csendben sétáltunk le a kisbuszhoz, mindenki beszállt a helyére, majd az iskoláig vezető utat is csendben töltöttük. Az iskolánál mikor megálltunk megfagyott bennem a levegő, hát minden kezdődhet előröl.