18. Fejezet ~ NaRa

Az iskola előtt parkoló autó még mindig dorombolva tudatta velünk hogy jár a motor.
-Most próbáld nem kirúgatni magad Nara.-mondta Sangwook én pedig halványan elmosolyodtam, hiszen még mindig emlékszem arra miket csináltam én itt. Hangtalanul szálltam ki a kocsiból és becsaptam magam mögött az ajtót. Mindenki követte a példámat és Risa állt meg mellettem egy kevés támogatás reményében.
-Tetszeni fog.-mondtam amíg végigmértem az iskola lépcsőjét ami bevezet az épületbe. Már tudatosan indultam el, s hallottam hogy mindenki engem követ, a feszültségük és az izgalmuk szinte tapintható volt mögöttem a levegőben. A vastag fa ajtó nyekeregve nyílt ki ahogy belöktem, s beléptem rajta.
-Hú de szép.-hallottam Byunghun hangját közvetlenül mellőlem.
-Az, csak a tanárok nem mindig kedvesek.-kuncogtam és beljebb mentem. Az igazgató várt minket s kíváncsian mért engem végig, látszott rajta hogy nem tudja hová tegyen engem. Régen sokat jártam nála, csak akkor kicsit másképpen néztem ki. Na jó! Csak a hajam volt más (kék), s kicsit keményebb sminket tettem fel minden reggel. Enyhén polgár pukkasztóbban festettem mint most.
-Igazgató úr!-hajolt meg előtte Sangwook, komolyan mint egy segg nyaló úgy nézett ki.
-Mr. Lee!.-biccentett felé-Mrs.Choi!-intett az egyik tanárnak-Megmutatná nekik az iskolánkat?-tette fel a szinte parancsot, kérdésbe burkolva. Tényleg nem változott semmit még, ő sem.
-Persze igazgató úr.-hajolt meg-Nara gyertek utánam!-intett a fejével felém-Neked, nem tudom miért kell körbemutatni, de hát rendben.-mosolygott felém. Kedves egy tanárom volt, lehet azért mert ő volt az úgy mond fejlesztős ének tanárom. Na meg a büntetőszobába is őt osztották be folyamatosan, így volt időnk megismerni egymást annyira amennyire kellett, hogy ne akarjuk minden féle képen megölni egymást.
-Hogy vagy YuJin?-lépkedtem mellette egy fél mosollyal az ajkaimon-Még mindig te kapod mindig a büntetőszobát, délutánonként?
-Ne is mond...-sóhajtott, majd felnevetett-Reméljük, holnap azért nem nálam kezdesz az első napodon!-sandított rám és megint nevetett.
-Pedig már kezdett hiányozni az a szoba.-vigyorogtam.
-Sokat voltál büntetésben?-kérdezte Changhyun kíváncsian.
-Többet mint bármelyik diák az intézmény eddigi történelmében.-felelte Yujin.
-Bezzeg díjat nem kaptam!-játszottam meg színészien a durcás kisgyereket.
-Majd csináltatunk neked, a művész szak körösökkel.-veregette meg a vállamat YuJin.
-Már éppen itt lesz az ideje!-bólintottam.

A bemutató végén megmutattuk a többieknek a büntiszobát, majd haza mentünk.
-Alig várom a sulit!-lelkesedett Jonghyun és RiSa.
-Ti úgy is egy osztályba kerültök.-kuncogtam fel-Na meg Changhyun is.-mondtam.
-Olyan fura hogy a neveinken szólítasz minket.-pislogott rám ChunHee.
-Nekem így a kényelmes.-vontam vállat és bementem a szobámba hogy átöltözzek.
-Minden olyan lesz, mintha el sem mentem volna a közeledből.-mosolygott rám Byunghun az ajtóból.
-Sosem lesz olyan mint régen és nem tudod megváltoztatni a múltat.-néztem rá-Azzal már elkéstél.
-A múltat nem is, de a jövőt meg tudom változtatni.-állt elém. Közel volt hozzám, jobban mint bárki. Nem toltam el, valahogy élveztem hogy velem van, de ez semmin sem változtat.