1. fejezet ~RiSa

Fáradtan és izzadtan feküdtem végig a próbaterem padlóján miután véget ért  a zene. Pihegve bámultam a plafont, közben újraindult az előbb játszott dallam, én meg még mindig csak a hátamon feküdtem. Pár perc múlva nyílt az ajtó, Nara lépett be rajta egy kisebb sport táskával.
- Jó reggelt! Minek jöttél be hamarabb? - kérdezett és közben odasétált a hifihez és kikapcsolta a zenét.
- Reggelt! - tartottam magasba a kezem - Gyakorolni. - ültem fel hirtelen, mire belefájdult a fejem. Halántékomhoz raktam a kezem, de nem nagy meglepetésemre nem múlt a fájdalom.
- Megyek átöltözni. - mondta és kisétált az ajtón, ahonnan jött. Kb egy perc múlva nyílt az ajtó és egy halvány-rózsaszín hajú fiú lépett be rajta. Hirtelen rám szegezte tekintetét, mintha csodálkozna, hogy nem üres a terem. Én sem voltam másképp, mit keres itt egy srác? Csak néztünk egymás szemeibe mikor visszaért Nara. Majdnem neki ütközött az ajtóban tébláboló fiúra, de időben reagált és kikerülte. A fali órára nézett és megszólalt.
- Akkor lassan jönnek a többiek is. - mondta halkan, de meghallottam.
- Milyen többiek? Nem ketten leszünk? - záporoztak belőlem a kérdések.
- Dehogynem! Emlékszel még arra, mikor mondtam, hogy a debütáló bandák együtt fognak gyakorolni? Meg még lesznek páran, de nem sokan. - magyarázta.
- Ja, hogy az ma van? - azt hittem jövőhéten kezdjük ezt az összevonósdit, de sebaj.
- Igen. - mondta sóhajtva és leült a tükörnek háttal. - És te ki vagy? - nézett hirtelen a megszeppent fiúra. Na erre én is kíváncsi lennék.
- Niel. - mondta határozottan és meghajolt. Tíz percbe tellett, mire a fiúk elmondása szerint megérkezett mindenki a csapatukból. Volt a leader, Minsoo, Jonghyun, Changhyun, Chanhee és Byunghun még Niel-en kívül. Akkor már csak a tánctanár hiányzik. Végig néztem a hat fiún, de az egyiken megakadt szemem. A kisugárzása férfias volt, de az a cuki mosoly amit néha megejtett kicsit lágyított az alapjában lévő arcvonásain. Lassan nyílt az ajtó, ez csak két ember lehet, vagy a tánctanár, vagy Menedzser-oppa. Csalódottságomra a tánctanárunk lépett be rajta 15-16 éves lányokkal és fiúkkal.
- Köszöntök mindenkit! Tudom, mindenkinek furcsa a helyzet, de ez van. Így, 16-an fogunk egy légtérbe megférni egy darabig. Viszont, mivel ennyien vagytok és kétfele van a csapatnak, a rookie és a már majdnem debütös így közepes táncokkal fogunk foglalkozni, és lesz amikor külön a nyolcas fogatnak lesznek tartva táncpróbák. Értve? - mindenki igennel válaszolt és mivel már mindenki át volt öltözve, így kezdhettük azonnal a táncot. Először megmutatta a lépéseket nekünk pedig be kellett mutatnunk. Háromnegyed óra alatt megvolt az egész koreográfia mindenkinek ezért kaptunk öt perc szünetet. A rookie-k egyből vízért szaladtak és el is tüntették a félliteres palackjuk tartalmának felét. Én csak komótosan sétáltam a törölközőmért és a nyakamba raktam és lehuppantam Nara mellé és nézni kezdtem. Pár másodperc múlva rámnézett és megszólalt.
- Mit akarsz? - nézett csúnyán.
- Miből gondolod, hogy akarok bármit is? - billentettem egy kicsit oldalra a fejem.
- Csak akkor csinálod ezt, mikor akarsz valamit tőlem. Szóval mit akarsz? - sóhajtott.
- Van csokid? - néztem rá csillogó szemekkel.
- Nem adok. - és elfordult.
- Csak egy kockát kérek. - néztem rá kiskutya szemekkel. Általában beválik, de sajnos nem mindig.
- Nem. - tudtam, de akkor próbálkozzunk valami mással.
- Légyszi. - bújtam az arcába. Megint sóhajtott és rám nézett.
- Ha adok, békén hagysz? - elkezdtem bólogatni. Előszedte a csokiját, és tényleg csak egy kockát tört. Vigyorogva fogtam meg a csoki nagyobbik részét és elfutottam a terem másik végébe. Mikor hátrafordultam Nara vérben forgó szemeit láttam. Hát igen, a csoki mánia, az csoki mánia.
- Add ide! - olyan komoly volt mint még soha. Letörtem két kockát és visszaadtam neki.
- Köszi. - mosolyogtam rá csokival a számban. Ekkor visszatért a tánctanár és kezdődött minden előröl.