3. fejezet ~RiSa

A próba végére már megevett a fene, hogy nem volt nálam gumicukor, így amikor a gyakornokok végeztek gyorsan lesprinteltem a büfébe. Mikor visszaértem a hat fiú ámulva figyelte Nara mozgását. Mikor leállt a zene Nara még mindig spárgában maradt és csak pihegett. Kérésére vittem neki csokit, mikor Niel megkérdezte kik vagyunk, már tudtam Nara mit fog válaszolni és fel is nevettem. Chanhee felvetette, hogy mutassunk valamit, de Nara nem akart, így azt hittem egyedül maradok, de csak duettezett egyet Changjo-val. Ám amikor rájöttem, hogy én fogok a másik csapat rapperével párbajozni, ráadásul akit már próba eleje előtt óta figyeltem, kicsit berezeltem. Nem vagyok rossz rapper, sőt, de amikor ránéztem, valahogy elbizonytalanodtam magamban. Odasétált telefonjával a hifihez majd hozzácsatlakoztatta a telefonját és elindította annak a zenének az instrumental-ját amire majd rappel. Amikor elhagyta GD - R.O.D - jának első szavai az ajkait én nem tudtam mit csináljak hirtelen, majdnem én is elkezdtem mondani, de megembereltem magam és mivel tudtam, hogy alá kell egy női vokalista, már tudtam mivel lepem meg. Mikor CL része jött, ő automatikusan kihagyta, de én énekeltem, hisz tudtam a szövegét. Felé fordulva álltam meg, mikor vége lett az én részemnek, amivel nem is lett volna baj, de hirtelen felém fordult és úgy rappelt, mintha csak nekem szóltak volna szavai. A szívem őrült tempót diktált, és kutya legyek, ha nem pirultam el. Mikor vége lett a zenének a fiúk fütyülni és tapsolni kezdtek, Minsoo csak rám mosolygott és a szemei csillogtak, s suttogott valamit amit csak én hallottam.
- Sok sikert! - visszament a csapatához én meg csak álltam ott mint a cövek, mikor észbekaptam én is a hifihez indultam, hogy kiválasszam a saját rappem. Hirtelen nem tudtam mit választani, így EPIK HIGH-Born hater-je mellett döntöttem. Ahogy belekezdtem, kizártam a külvilágot, lehunytam a szemeim és csak a legvégén nyitottam ki őket, de anélkül is érzetem, hogy valami történhetett, mert síri csend honolt az egész teremben. Hirtelen azt hittem, hogy egyedül hagytak, de mikor hátrafordultam a fiúkhoz csak nagyra nyitott szemeket és leesett állakat láttam, Nara meg csak mindentudóan mosolygott, de mikor a fiúkra nézett, felnevetett.
- Most mégis mivan? - bámultam a hirtelen hallá avanzsált fiúkra, de mégsem kaptam reakciót. Eléjük sétáltam és tapsoltam egyet, amire már felébredtek.
- Ébresztő csipkejózsikák! - mosolyogtam mint a vadalma. Fogalmam sem volt, hogy ilyen csapást mérek rájuk, de lehet hogy csak nem nézték ki belőlem.
- Most nem tudom, hogy mire véljem a reakciótokat. Ezt nem néztétek volna ki belőlem? - tettem csípőre a kezem. Minsoo talpra ugrott és a csapatára nézett.
- Ugye egyöntetű? - erre mindenki bólogatni kezdett.
- Azért mert most legyőztél, ne hidd, hogy ez legközelebb megtörténik. - próbált komoly lenni, de mégis mosolygott.
- Ki mondta, hogy lesz legközelebb? - néztem rá összehúzott szemekkel.
- Akár lesz, akár nem, attól még gratulálok. - nevette el magát.
- Köszönöm. - Szerintem elpirultam, de nem hiszem, hogy észrevette volna. Ezután mindenki összepakolta a cuccát és egyszerre hagytuk el a próbatermet. A fiúk elől mentek, míg mi Nara-val hátul sétáltunk csendben. Mikor kiértünk az ajtón Sangwook oppa egy kisbusznak dőlve épp e telefonját bűvölte, mikor észrevett minket mosolyra húzta ajkait, amivel biztos női szívek ezreit bűvöli el. Barátnőmmel célirányosan a kisbusz felé vettük az irányt, de mikor félúton jártunk oppa megszólalt.
- Fiúk! Gyertek ti is! Velünk jöttök. - így a fiúk is csatlakoztak hozzánk. Én Nara és Niel közé kerültem, de volt valami idegesítő, amitől nem tudtam nyugodni útközben, így hátrafordultam és megláttam Minsoo vigyorgó fejét. Előre fordultam, előhalásztam a fülhallgatóm és az út további részében zenét hallgattam.

Amint megérkeztünk kaptunk útbaigazítást, ami kb annyiból állt, hogy új dorm-ot kapnak a majdnem debütálók, így egy dormba kerülünk a fiúkkal. A cuccainkat áthozták a régiből, úgyhogy nekünk csak el kell foglalnunk a szobáinkat. Nara-val közös szobát kaptunk, amit rögtön el is foglaltunk. Én rávetődtem az ágyra, de a gyomrom hangos korgása jelezte, hogy bizony eléggé éhes vagyok.
- Csukd be az ajtót, ha kimész. - szólt Nara mikor az ajtó előtt áltam.
- Oké. - becsuktam magam mögött az ajtót, de ahogy indultam volna el valakibe bele ütköztem.
- Bocsi... - csak egy pillanatra pillantottam fel, és egyből vörösödni kezdtem. Miért kell mindig Minsoo-ba ütköznöm? Szó szerint.
- Én bocsi. - mosolygott, kacsintott egyet és tovább ment a dolgára. Én pedig dübörgő szívvel kezdtem el enni, amikor megvilágosodtam.

Egymás melletti szobában vagyunk?

Szobánk

2. fejezet ~ NaRa

~Próbaterem~

 Risa elnyúlt a padlón mikor beértem és egy idegen srác állt az ajtóban. Minden teljesen más lesz mint mikor csak mi ketten vagyunk ebben a teremben. Rengetegmindenkire kell majd figyelnünk, nehogy valakiben kárt tegyünk. S balszerencsénkre a gyakornokok is velünk lesznek, így még meg sem szakíthatjuk magunkat. Még jó hogy nem nekem kell vezetnem egy ekkora csapatot, néha még ez az egy bolond lány is sok nekem, nem hogy még többeket akasszanak a nyakamba. Miután átöltöztem és mindenki megérkezett és SoRa a tánctanárunk bemutatott mindenkit el is kezdhettük a próbát. Még mindig előttem van az az időszak mikor én voltam gyakornok, a szívem hogyan vert mikor először engedtek be egy próbaterembe. Pontosabban ebbe... Igen ez volt az első próbaterem ahol gyakorolhattam a többiekkel. S ezt kértem a managertől hogy had kapjuk meg. Ő pedig mint cuki manager megszerezte nekünk. Azóta is imáimba foglalom a nevét miatta.
A próba lassan és fárasztóan telt én pedig csak a táncra és a zenére figyeltem. Gyorsan tanulok és meglepően ruganyos a mozgásom. Mélyeket lélegezve terültem el a padlón és az arcomra terítettem a törölközőt. Miután pihentem egy kicsit, nekitámaszkodtam a tükörnek s úgy néztem ahogy a gyakornokok mutogatnak ránk nagyokra és tág szemekkel pislognak. RiSa lenyúlta a csokimat én pedig gyilkos pillantásokat vetettem felé. Bekaptam egy kockával és ittam rá egy korty vizet, s már kelhettünk is fel a próba folytatásához. Hamar lecsengett a próba, de bennem volt még feles energia ezért mikor a gyakornokok elmentek és a tanár is csak a csapat sráccal beszélt megint elkezdtem a koreográfiáját a dalainknak. Szemeimet a tükörképemen tartva figyeltem meg minden mozdulatomat s végül egy spárgában értem földet. A lihegést nem tudtam abba hagyni és eldőltem.
-Mára ennyi?-pattogott oda a táskámmal Risa.
-Csokit...-nyögtem mire felröhögött és a számba nyomott egy kockával, az övébe pedig kettővel-Ha tudok mozogni ezért megöllek...-sóhajtottam elhalóan.
-Ti kik vagytok?-kérdezte a rózsaszín hajú srác, vagyis Daniel.
-Emberek?-vontam fel a szemöldökömet ahogy rá néztem, mire RiSa elröhögte magát.
-Nem így értettem.-motyogta-Melyik banda vagytok?!-tette fel másképpen a kérdést. Egy gyors mozdulattal ugrottam talpra és nyújtani kezdtem, hogy ellazuljak.
-야생 고양이 ( Wild Cats).-néztem rá mikor felálltam-Miért érdekel?
-Csak kíváncsi voltam.-mosolyodott el.
-Ti vagytok csak ketten benne?-jött közelebb Byunghun.
-Igen!-pattogott mellém Sky és a kezembe nyomta a táskám szíját.
-Igen, csak mi vagyunk. Ez egy duó.-mondtam komolyan.
-Mutattok valamit?-vigyorgott ChunHee és törökülésben leült a fal mellé.
-Naná!-vigyorgott RiSa -Ugye?-pillantott rám.
-Nem.-mondtam komolyan.
-Miért?-lepődött meg Changhyun.
-Mert nem akarom.-vontam vállat-De ha te parádézni akarsz, csak tessék.-néztem RiSa-ra és leültem a tükör elé. A vizet az ajkaimhoz emeltem és beleittam. RiSa csak pislogott rám hogy most mit csináljon én meg elvigyorodtam.-Viszont!-emeltem fel a hangomat-Egy kis párbajhoz kedvem lenne!-villant a szemem a fiúkra-Rapper a rapper ellen, énekes az énekes ellen!
-Oké!-vágta rá MinSoo.
-RiSa a rapper...-mutattam a lányra.
-Komoly?-mérte végig.
-Nem szoktam hazudni.-ittam megint-De! Hogy fel tudj készülni én kezdek az egyik vállalkozó szelleművel.-kászálódtam fel-Ki vállalja?-pillantottam a többiekre.
-Na jó...-sóhajtott Jonghyun és felállt.
-Nem azt mondtam hogy én párbajozok.-nevettem fel-Én csak duettezek.-nevettem még mindig.
-Szenya!-háborgott RiSa. ChangJo beállt középre és elkezdtük Hyuna és Hyunseung- Now című dalát. Végig táncoltuk és énekeltük, s meglepően jól idomult Jo.
-Belőled még talán lesz valami.-vigyorogtam a srácra.
-Ezt dicséretnek veszem.-nevetett fel.
-Annak veszed fiam aminek akarod.-veregettem meg a vállát és intettem RiSa-nak hogy ők jönnek. Kíváncsi pillákkal néztem őket.

1. fejezet ~RiSa

Fáradtan és izzadtan feküdtem végig a próbaterem padlóján miután véget ért  a zene. Pihegve bámultam a plafont, közben újraindult az előbb játszott dallam, én meg még mindig csak a hátamon feküdtem. Pár perc múlva nyílt az ajtó, Nara lépett be rajta egy kisebb sport táskával.
- Jó reggelt! Minek jöttél be hamarabb? - kérdezett és közben odasétált a hifihez és kikapcsolta a zenét.
- Reggelt! - tartottam magasba a kezem - Gyakorolni. - ültem fel hirtelen, mire belefájdult a fejem. Halántékomhoz raktam a kezem, de nem nagy meglepetésemre nem múlt a fájdalom.
- Megyek átöltözni. - mondta és kisétált az ajtón, ahonnan jött. Kb egy perc múlva nyílt az ajtó és egy halvány-rózsaszín hajú fiú lépett be rajta. Hirtelen rám szegezte tekintetét, mintha csodálkozna, hogy nem üres a terem. Én sem voltam másképp, mit keres itt egy srác? Csak néztünk egymás szemeibe mikor visszaért Nara. Majdnem neki ütközött az ajtóban tébláboló fiúra, de időben reagált és kikerülte. A fali órára nézett és megszólalt.
- Akkor lassan jönnek a többiek is. - mondta halkan, de meghallottam.
- Milyen többiek? Nem ketten leszünk? - záporoztak belőlem a kérdések.
- Dehogynem! Emlékszel még arra, mikor mondtam, hogy a debütáló bandák együtt fognak gyakorolni? Meg még lesznek páran, de nem sokan. - magyarázta.
- Ja, hogy az ma van? - azt hittem jövőhéten kezdjük ezt az összevonósdit, de sebaj.
- Igen. - mondta sóhajtva és leült a tükörnek háttal. - És te ki vagy? - nézett hirtelen a megszeppent fiúra. Na erre én is kíváncsi lennék.
- Niel. - mondta határozottan és meghajolt. Tíz percbe tellett, mire a fiúk elmondása szerint megérkezett mindenki a csapatukból. Volt a leader, Minsoo, Jonghyun, Changhyun, Chanhee és Byunghun még Niel-en kívül. Akkor már csak a tánctanár hiányzik. Végig néztem a hat fiún, de az egyiken megakadt szemem. A kisugárzása férfias volt, de az a cuki mosoly amit néha megejtett kicsit lágyított az alapjában lévő arcvonásain. Lassan nyílt az ajtó, ez csak két ember lehet, vagy a tánctanár, vagy Menedzser-oppa. Csalódottságomra a tánctanárunk lépett be rajta 15-16 éves lányokkal és fiúkkal.
- Köszöntök mindenkit! Tudom, mindenkinek furcsa a helyzet, de ez van. Így, 16-an fogunk egy légtérbe megférni egy darabig. Viszont, mivel ennyien vagytok és kétfele van a csapatnak, a rookie és a már majdnem debütös így közepes táncokkal fogunk foglalkozni, és lesz amikor külön a nyolcas fogatnak lesznek tartva táncpróbák. Értve? - mindenki igennel válaszolt és mivel már mindenki át volt öltözve, így kezdhettük azonnal a táncot. Először megmutatta a lépéseket nekünk pedig be kellett mutatnunk. Háromnegyed óra alatt megvolt az egész koreográfia mindenkinek ezért kaptunk öt perc szünetet. A rookie-k egyből vízért szaladtak és el is tüntették a félliteres palackjuk tartalmának felét. Én csak komótosan sétáltam a törölközőmért és a nyakamba raktam és lehuppantam Nara mellé és nézni kezdtem. Pár másodperc múlva rámnézett és megszólalt.
- Mit akarsz? - nézett csúnyán.
- Miből gondolod, hogy akarok bármit is? - billentettem egy kicsit oldalra a fejem.
- Csak akkor csinálod ezt, mikor akarsz valamit tőlem. Szóval mit akarsz? - sóhajtott.
- Van csokid? - néztem rá csillogó szemekkel.
- Nem adok. - és elfordult.
- Csak egy kockát kérek. - néztem rá kiskutya szemekkel. Általában beválik, de sajnos nem mindig.
- Nem. - tudtam, de akkor próbálkozzunk valami mással.
- Légyszi. - bújtam az arcába. Megint sóhajtott és rám nézett.
- Ha adok, békén hagysz? - elkezdtem bólogatni. Előszedte a csokiját, és tényleg csak egy kockát tört. Vigyorogva fogtam meg a csoki nagyobbik részét és elfutottam a terem másik végébe. Mikor hátrafordultam Nara vérben forgó szemeit láttam. Hát igen, a csoki mánia, az csoki mánia.
- Add ide! - olyan komoly volt mint még soha. Letörtem két kockát és visszaadtam neki.
- Köszi. - mosolyogtam rá csokival a számban. Ekkor visszatért a tánctanár és kezdődött minden előröl.