21. Fejezet ~RiSa

Lassan csitult el az a hangzavar, amit a mi érkezésünk okozott. A tanár újra elkezdte a magyarázást, a történelem mély bugyrairól, én meg máris rosszul lettem, Az egyetlen óra, amit utáltam eddig is, és nem hinném, hogy sokat változna, az a történelem. Magamban átkoztam ezt az egész iskola ötletet, amikor a fejemen landolt egy papírgalacsin és az előttem ülő srác, azt hiszem ő az I.M nevű gyerek, elkezdett rázkódni. Gondolom nevetett. Halkan széthajtogattam a papírt, majd elolvastam amit ráfirkáltak darabos írással.
          " Tényleg tudsz rappelni?
             ~JH~"
Gyorsan a papírra írtam a válaszom, majd belerúgtam JooHeon székébe, majd mikor hátrafordult mosolyogva a szájába nyomtam a papírt. Bájosan rámosolyogtam mire előrefordult. Changjo-ra néztem, aki tátott szájjal nézte végig ezt a kis közjátékot, mire felnevettem. Ezután már zavartalanul telt az óra. Fáradtan felsóhajtottam és rádőltem a padra. Már most fáradt vagyok. Felszusszantottam és Changjo felé fordultam.
- Nem emlékszel melyik teremben vannak? - néztem rá könyörgően.
- 284 vagy 285. Talán. - ő is olyan állapotban volt mint én. Összeszedtem magam és elindultam a teremből kifelé. Mi vagyunk a 210-esben, tehát akkor egy emelettel feljebb lesznek. Rengetegen voltak a folyosón, tekintve, hogy szünet volt. Elindultam az egyik irányba, de végül a másik oldalon találtam meg a termüket. Bekukkantottam a terembe, és ahogy megpillantottam Nara-t, egyből oda mentem hozzá.
- Na ugye megmondtam! - nézett Byunghun-ra. Fogalmam sem volt mire értette.
- Naraaa, ugye van kávéd? - néztem rá kérlelően.
- Honnan veszed, hogy van nálam kávé? - nézett rám, és kicsit félre döntötte a fejét.
- Mindig van nálad.
- Hát most nincs. - rázta meg a fejét.
- Meghalok, ha nem kapok kávét.. - borultam a padra Nara elé.
- Akkor vegyél. - jött az elmés válasz a hátam mögül. Minsoo próbált kemény lenni. Hátrafordultam és szúrós szemekkel néztem rá.
- Minek szólsz bele? Nem telefon! - a kávéhiány nem tett jót nekem. Pár pillanat múlva egy markáns arcú, kiálló fülű, csupamosoly srác nyújtott felém egy papírpoharat. Szemeim a kezében tartott pohár és az arca között cikázott. Megakadt a tekintetem a szemein, magába szippantott a barna mélység. Lassan nyúltam a pohár felé.
- Köszönöm. - pirulva hajtottam le a fejem.
- Nincs mit. - mosolygott tovább - Wonho a nevem. - kacsintott egyet, én pedig megborzongtam.
- Sky. - néztem fel rá és álltam is fel a székről. - Azt hiszem, nekem most vissza kell mennem a saját termembe, míg nem csengetnek. - szinte botladozva indultam ki a teremből. Már a folyosón haladtam és kortyoltam a kávémba, mikor egy kéz elkapta a karom. Hátrafordultam és Wonho állt előttem.
- Öhm... - vakarta meg kisfiúsan tarkóját - eljönnél velem suli után, mondjuk kávézni? - egyik lábáról a másikra állt miközben várt a válaszomra.
- Köszönöm a meghívást, de.. - ekkor tartottam egy kis hatásszünetet, de az arcán végigfutott egy fintor, attól félve, hogy visszautasítom - sajnos én délután nem iszom kávét, de máshova szívesen elmegyek veled. - mosolyogtam rá, mire egy megkönnyebbült sóhaj kiszökött ajkain, de végül ő is félmosolyra húzta ajkait.
- Akkor megvárlak a bejáratnál. - már elindult volna vissza, de utána mentem és arcon pusziltam.
- Szia. - integettem neki ahogy távolodtam. Már majdnem a teremnél tartottam, de megtorpantam.
- Én megőrültem. - nevettem el magam. Belekortyoltam a kávéba és mosolyogva beléptem a terembe és szinte azonnal be is csengetett.